"Jézus mondja: Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok. Megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket." (Jn.8,31-32)

Hirtelen arra gondoltam, hogy minden korban ez volt az alapvető vágy, hogy az ember szabad lehessen. A szabadságot mindig félreértelmeztük, és próbálkoztunk mindennel, és mindenkivel, aki felszabadíthat bennünket. Nem volt elég jó a felvilágosodásnak nevezett irányzat, nem volt jó egy forradalom. Nem volt elég a tudomány. Nem volt jó egy szeretett társadalmi forma, nem volt jó egy diktátor. Azt hittük mindig, hogy külső körülmények kötnek gúzsba. Önmaga foglya maradt az ember. Senki nem tudott igazi szabadságot adni az embernek. Még a szabadságnak nevezett, nagyon óhajtott időszakban is magunkkal visszük az itthoni bilincseinket. Jézus valami különlegeset mond: az igazság tesz szabadokká. Milyen furcsa az, hogy a barátunk, házastársunk a szemünkbe mondja az igazságot, és ezt sértő módon elutasítjuk. Az igazság a felismerés fázisában vérig sért bennünket. Mint az orvos kezében a szike. De valaki látja, és tudja, hogy ott belül baj van. Gyógyulás csak akkor lesz, ha a fájdalmakat elviselve rászánjuk magunkat arra, hogy az igazság átvilágítson. Akarsz-e gyógyulni? Mindig ez a kérdés. Akarsz-e szabad lenni? Csak akkor lehetséges, ha Isten műtőasztalán szabad elhatározásból igazán szabaddá akarsz lenni. Ámen.