"Amikor (Jézus) látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elveszettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül."  (Mt.9,35).

Szánalmas látványt nyújthat sokszor az életünk. Van hogy az egyéni, van hogy a családi és bizony van, hogy a gyülekezeti élet látványa kelti azt az illúziót rólunk, hogy csupán elgyötört, elveszett, megtépázott, erőtlen némberekként poroszkálunk mindennapjaink szélesre taposott útjain. Krisztus vezetése alatt az emberi sorsnak -legyen az egyéni vagy közösségi- határozott célja és magasztos értelme van. Olyan, amilyet csak a jó pásztor, az Üdvözítő bízhat ránk és olyan, amelyhez ő maga ad erőt és kitartást. 

Bizakodásra ad okot az, hogy Jézus Krisztus szemléli az életünket és nem kerüli el figyelmét annak egyetlen mozzanata sem. Fontosak vagyunk számára és imádságainkban közelségét megérezhetjük. Pásztori törődése pedig megnyugtatóan hat életünkre. Gondoljunk erre elgyötört és elveszettnek tűnő állapotainkban. Ámen.