"Amikor kínozták, alázatos maradt, száját nem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik.” (Ézs. 53,7)

Az állhatatosság nem mai erény. Az Úr szenvedő szolgája ebben is a legjobb példát mutatta. Azt, hogy mit ki nem bír a tűrésben és a halál biztos sikátorában az életét Isten kegyelmére bízó szolga. Nyílván tudjuk, hogy ez a szolga maga Krisztus és azt is, hogy az ő szolgálata túlmutatott az értelmetlen szenvedés és az erőszakos halál leredukálható történetén. Viszont ami kiemelkedik ebből a róla szóló próféciából az nem más, mint az ellenkezés nélküli feltétlen alázatosság. Még száját sem nyitotta ki az ellene történt atrocitás és kegyetlen bánásmód miatt. Ez által utat nyitott az isteni méltóság földi méltatlanságának fejezetében. Van tehát kire nézzen a szenvedő embernek. Lelkem nézz a Golgotára, énekeljük énekünkben és sokszor ez adhat biztatást a nehéz időszakunkban. Áldott legyen Krisztus, aki a szenvedés magas iskolájának szép leckéjét tanítja még ma is nekünk. Ámen.