"Azt az embert, aki féli az Urat, oktatja ő, hogy melyik utat válassza." (Zsolt.25,12)

     A gyermeki függőségnek legnyilvánvalóbb jele a kézenfogás. Nem vezeti a szülő állandóan kézenfogva gyermekét, de határozottan megragadja, amikor például veszély közeledik. Minél nagyobb a gyermek, annál nehezebben viseli a nyilvános vezetést. Megmarad mégis a kézenfogva járás a szerelmeseknél, de nőknél a lelki kapcsolat jeleként is. Vagyis mégsem akarunk minden áron mindenből kiszakadva magányos felnőttként élni. Nyilvánvaló, hogy az az ember tapasztalja meg Isten irányítását, aki szeretettel engedi át magát neki. A makacs, ellenkező, tagadó "felnőtt" pár pillanatig tartó kényszert érezhet, amitől szabadulni akar. Hogy ez a kényszer életmentő segítség, annak nincs és nem is lehet tudatában. Mi viszont gyermeki szeretettel fogadjuk Istenünk jóakaratát. Ámen.