"Jobb egy tányér főzelék ott, ahol szeretet van, mint a hízlalt ökör, ahol gyűlölet van." (Péld.15,17)

Erről az alapvető igazságról könyveket lehetne írni. Sokan rácsodálkoznak, hogy több ezer éve tudták ezt őseink. Sokat tudtak az igazi lényegről, csakhogy a modern, művelt ember primitív korszaknak nevezi azokat az időket. Mi mindent jobban tudunk? Lám, mi neveltetésünknél fogva, kiművelt állapotunkban leépítettünk sokmindent, főleg emberi, egyszerű kapcsolatainkat, arra hivatkozva, hogy gátolja a haladást. Hová haladunk? Jó, hogy lassan megyünk, mert rossz az irány. A közvetlen, egyszerű és őszinte kapcsolat jelenik meg ebben az igében. A szeretet a fontos, és az embertárs a fontos. Más minden egyéb hiábavaló. Protokoláris, megszervezett találkozóink sohasem lesznek lelki minőség szempontjából őszintébbek és gyógyítóbbak, mint a szegénység házában szétosztott kevés, de nagy szeretettel felajánlott eledel. Mert a lélek a fontos és a szeretet. E kettő pedig csak Istenből táplálkozik. Ha megüresednek találkozásaink, meg kellene vizsgálnunk Istennel való reális kapcsolatunkat. Mindenünk lehet, de szeretet nélkül semmi sem válik igazi örömmé életünkben. Ámen.