"Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban." (Róm.8,38-39)

     Ehhez a meggyőződéshez hosszú út vezet. Meg kell kérni a mi Urunkat, hogy engedje meg végigjárnunk Jézus szenvedésének útját úgy, hogy megértsük annak minden mozzanatát. Nem kell feltétlenül átélni a szenvedéseket, de van, aminek fájnia kell. Azt kell éreznünk, hogy neki mi fájt, és mennyire fájt. Azután tudatosítanunk kell magunkban, hogy fájdalmainak mi vagyunk az okozója. És akkor mindent, amivel bántottuk, le kell oda raknunk a kereszt alá, és le kell mondanunk minden igényünkről és elvárásunkról iránta. Akkor pedig megláthatjuk a halálból dicsőségesen kiemelkedő Urat, aki magához ölel. Legyen áldott az értünk szenvedő Krisztus! Ámen.