"Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére." (Mk.14,26)

     Minden bizonnyal jobban kezdődnének napjaink, jobb hangulatban végeznénk munkánkat, ha mindig énekkel indítanánk. Persze nem parancsszóra, azt ami másoknak tetszik, hanem valami olyat, ami szívből jön. Nyilván ahhoz, hogy belülről jöjjön egy ének, kell valamiféle ráhangolódás, nyitottság. Sokszor bizony bátorság is, mert ha például munkába, iskolába menet kezd el valaki félhangosan, vagy hangosan énekelni, könnyen megszólhatják. Olyan időkben élünk, amikor mások énekét hallgatjuk, mert ők profik, és jobban tudnak énekelni. Csak éppen számukra is és számunkra is elvész a szívből jövő éneklés felszabadító öröme. Nagyon sokan már a templomokban sem énekelnek, és temetéseken sem könnyítenek fájdalmukon énekkel. Pedig igazi lélekgyógyszer, és ingyen van mindannyiunknak, éljünk hát vele boldogabban. Ámen.