„A békesség Istene pedig, aki az örök szövetség vére által kihozta a halottak közül  a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát, tegyen készségesekké titeket minden jóra, akaratának teljesítésére.” (Zsid.13, 20-21)

A húsvét hatalmas bizonyíték: Isten hatalma a halál fölött nyilvánvaló. Nincs olyan mélység, olyan halál, ahonnan a mennyei Atya ne tudna visszahozni. Ráadásul békesség Istenének nevezi a szentíró. Milyen szép köszöntésünk van: Békesség Istentől! Ez imádság, ez vágyakozás. Itt kiegészül ilyen tartalommal: Békesség Istentől, a békesség Istenétől. Mert egyedül csak nála lehetséges ez. A Békesség fejedelme pedig Krisztus. Itt ebben az igében a Juhok nagy pásztora néven szerepel. Szokásos különböző címekről olvasni a nagy uralkodók esetében. Percekig lehetett sorolni az uralkodók címeit, de ezek földi domíniumok címei voltak. Jézusnál, akinek országa nem e világból való, lelki valóságok jelennek meg: ő az élet kenyere, az igazi szőlőtő, a feltámadás és élet, az út, igazság és élet, a jó pásztor. Ennek ismerete hálaadásra indít. Isten szentje nem maradt a sírban. Azt ígérte  (és betartotta szavát): veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ez a tudat, ez a hit serkentsen hálaadásra és jócselekedetre. Áldott legyen az Úr! Ámen.