"Kegyelmezz, Uram, mert elcsüggedtem. Lelkem is csupa reszketés, és te, Uram, meddig késel?" (Zsolt. 6,3.4) 

Egy olyan lelkiállapotról beszél a zsoltáros, amelyet hajlandóak vagyunk  csak saját korunk jellegzetességének mondani. Igaz, hogy ma másképpen hívjuk, mert mi stresszről, depresszióról beszélünk. Egyre nagyobb méreteket ölt, hiszen belopózkodik hétköznapjainkba, de a nyugalom napján is ránk telepszik. Szakemberek és kuruzslók sokasága igyekszik ebben segíteni vagy kihasználni e kiszolgáltatott állapotot. Az Isten szava egy ősrégi és működő megoldásra hívja fel a figyelmet. A csüggedtség, a lelki reszketés vagy félelem, a stressz, a depresszió az Istentől való eltávolodás tünete. Ezt kell felismernie az embernek, a családnak, a népnek. A következő lépés pedig a kegyelem megjelenéséért való fohászkodás, hogy Isten jelenlétével oszlassa el a csüggedtséget és félelmet. Ezért imádkozzunk magunkért és egymásért. Ámen.