"Mert te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok." (Zsolt.63,8)

A júdeai pusztában ellenségei elől bújdosott Dávid király zsoltárának egy sora mai igénk. Hála csendül fel szavaiból Isten iránt, mert segítsége volt. Nincs is ebben semmi különleges mondja a mai ember, viszont azt kell mondanom, hogy mégis csak van. Ugyanis Dávid király nem felejt el hálát adni Istennek, és nem felejt el tiszta szívből örvendezni sem. Ezt viszont a mai kor embere - olvassuk ki saját életünkből - viszont könnyen elfeledjük. Túllépünk a hála nagyon fontos pillanatán, és már a következő megoldandó dolgot üldözzük. Közben pedig csodálkozunk, hogy robog velünk az élet, és robogunk vele mi magunk is. Tanuljunk hibáinkból. Ámen.