"Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok." (1Pt.5,7)

     Amikor teher nyomja a vállunkat, igyekszünk megszabadulni attól. Minél kényelmetlenebb, annál hamarabb. Nem biztos, hogy egyedül sikerül, mert rátekeredhet a nyakunkra, mellkasunkra, mint óriáskígyó fojtogathat, vagy piócaként szívhatja vérünket. Persze legtöbb esetben későn vesszük észre, hogy kígyót melengettünk keblünkön, gondjaink észrevétlen növik ki magukat rajtunk, ritkán történik, hogy váratlanul a nyakunkba szakad valami. A bajban lévő ember nem finomkodik, és az ige sem várja el, hogy udvariassággal, figyelmességgel kezeljük szorult helyzetünket. "Őreá vessétek" - ebben a kifejezésben benne van a szabadulni vágyó hirtelen mozdulat, ahogy a következőben - "mert neki gondja van rátok" - ott van Isten odafigyelése, segítő szándéka. Ő bármely pillanatban készen áll a szabadításra, hát éljünk a lehetőséggel. Ámen.