"Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól." (Jn.17,15)

     Jézus maga mondja magáról, hogy ő a jó pásztor, és ennek nyomán könnyen kirajzolódik bennünk az a kép, hogy egy kies legelőn legeltet bennünket, távol tartva a fenevad képében körülöttünk ólálkodó gonoszt. De akár arra is gondolhatunk, hogy megtartva a tízparancsolatot, vagy a szeretet parancsát, elkerüljük azokat a helyeket és alkalmakat, ahol a gonosz ártásunkra lehet. Tudhatjuk azonban, hogy az első embertől kezdve folyamatos és eredménytelen minden próbálkozás a gonosz távoltartására, vagy elkerülésére, ha csak maga Isten nem avatkozik be egyéni és közösségi történetünkbe. A gonosz ugyanis olyan, mint a sötétség: mindent körülfog, és mindenben benne lehet. Bennünk is ott van mindenhol, ahol nem Krisztus fénye ragyog bennünk. Egyetlen pici rejtett zugában a lelkünknek túlél bármennyi bűnvallást vagy önostorozást. Ezért könyörög értünk maga Jézus is, és ezért kell nekünk magunknak is naponként Isten segítségét kérni. Ámen.