"Nem veszed tudomásul, hogy téged Isten jósága megtérésre ösztönöz?" (Róm.2,4)

Komoly kérdést és még komolyabb összefüggést vet fel mai igénk. Hogy mit veszünk észre, avagy mi jut el a tudatunkig, azt emberi intelektusunknak tudjuk be. Noha szellemi figyelmetlenségünk bizonyos fokig genetikai eredetű is lehet, azért tudjuk, előbb-utóbb felfogjuk és megértjük a nekünk szánt üzeneteket. Isten azonban jóságának minden eszközével igyekszik velünk megértetni azt, hogy életünk elkalandozásait követően szükségünk van arra, hogy hozzá visszatérhessünk, és hozzá vissza is találjunk. Bűnös útjaink után, megbánásainkat követően, az Istenben való megújult életünk ajándék. Ezt kell észre vennünk. Isten jósága megtérésre ösztönöz és nekünk pedig a helyes döntést kell meghoznunk egyéni hitünk boldog öntudatában. Ámen.