"Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának  országába." (Kol.1,13)

A színpadon egy-egy előadáson az történik, hogy a teljes színpad sötétségben van, de egyetlen reflektorfény olykor megvilágítja a színészt. Ha kilépne ebből a körből, ismét sötétségben találná magát. Ugyanez történik, hogyha családi körben körül üljük az asztalra helyezett gyertyát. A sötétséget megtöri a gyertya fénye és az arcok is fényben fürödnek. A hasonlatok egymagukban semmit sem érnek, mégis ezek által könnyebben megérthetjük az igében kifejezett üzenetet. A bűnt és a kárhozatot kifejező sötétség ráborult erre a világra a bűneset óta, de a Krisztusban adott világosság megtörte annak hatalmát. Érdekes, hogy az apostol nem egy távoli, halálunk utáni mennyország képet emleget, ami majd akkor következik be. Múlt időben beszél erről: megszabadított, átvitt abba az országba. Igen, már akkor, amikor megszületett a Messiás, már akkor amikor a golgotai áldozat megtörtént. Már akkor amikor hittünk benne, és akkor amikor engedelmeskedtünk neki. Ma sincs hatalma a sötétségnek fölöttünk, ha az ő világosságában járunk. Ámen.