"Tied vagyok! Szabadíts meg!" (Zsolt. 119,94)

Gyermekkorunktól fogva imádkozzuk az Úr imáját. Benne a kérés: "szabadíts meg minket a gonosztól..." Aztán felnőttként szívünk vendége lesz a gonoszság. Ha nem figyelünk Isten igéjére, akkor kedves vendégként végleg be is költözik szívünkbe, és saját irányítása alá von. Pedig az életünk nem lehet övé. Nem szabad a gonosz rabságában maradnia. Isten ajándéka volt számunkra az élet, Krisztus által pedig bűnbocsánatot és örök életet ajánlott fel nekünk. Hitvallásunkban azt mondjuk: "...akár élek, akár halok, nem önmagamé, hanem az én hűséges Uramnak és Megváltómnak: Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok, aki az ő drága vérével minden bűnömért tökéletesen eleget tett, engem a Sátán minden hatalmától megszabadított." Nos, így legyen! Ámen.