"Magasztalunk, ó, Isten, magasztalunk téged, mert közel van neved azokhoz, akik hirdetik csodáidat." (Zsolt.75,2)

Nagyon megszégyenítő, hogy olyan bizonyságtételt hallunk, ami ma kevés embertől hangzik el. A magasztalás azt jelenti, hogy valakit nagyon magasra emelünk lélekben. Már nincs feljebb. Ő a minden. Övé az életem, övé a hatalom, övé minden. Ő határozza meg életemet, lépteimet, tetteimet. Ő irányítja gondolataimat. Magasan van. Nincs más. Ő az Isten, a Teremtő.

Mégis jó lenne elcsendesedve arra figyelni, hogy az adott helyzetünkben nem a külső körülmények, nem a megvalósítás,  nem a fitness, nem a reklám, nem a társadalmi rang, nem a bankszámla és nem az ismeretség, hanem a JóIsten kegyelme tart életben. Amikor ez világossá válik, akkor tudunk hálásak lenni. Talán akkor tudunk közelebb kerülni Istenhez. Akkor tudunk csodának tekinteni mindent, ami történik velünk, és körülöttünk. Isten nem késik, és mindig ott van. Keressük, hívjuk, amíg megtalálható. Ámen.