"Mert Isten igéje megítéli a szív gondolatait és szándékait." (Zsid. 4,12)

A gondolatszabadságot fontosnak tartja az értelmes ember. A klasszikus gondolati képet használva azt hisszük és úgy gondoljuk, hogy mellkasunk érzelmeink, gondolataink, szándékaink és álmaink tárháza. Nincs is ezzel semmi baj addig, amíg nem gondoljuk azt is, hogy ebből a tárházból Istent kitilthatjuk, hiszen ott csak mi magunk uralkodhatunk. Ebben éppen az az aberráció, hogy a legfőbb jóra vezérlő Urunkat hagyjuk figyelmen kívül, mert önszeretetünk minden más fölé kerekedik bennünk. A gondolatainkat pedig nyilvánvalóan tett, cselekedet követi. Tetteink pedig minősítenek bennünket. Istenünk azonban ellenőrzi szívünk gondolatait és szándékait. Lelkiismeretként is megszólal bennünk és figyelmeztet. Meg kell hallanunk az ő belső hangját és meg kell fogadnunk jóra vezérlő tanácsait, hiszen az Úr a legjobbat akarja számunkra. Ámen.