2018. május 8., kedd


„Uram..., csodákat vittél véghez, ősrégi terveket, való igazságot.” (Ézsa.25,1)


Ézsaiás prófétát már csak azért is meg kellene ismerni, mert különleges elhívása volt. Látta Istent az Ő szentségében (6.fejezet).  A szentség fogalma átitatja egész bizonyságtételét. A világot azután ennek fényében láthatja, és értelmezheti. Ez adja számára a másfajta látást. A régiek kifejezésével: sub specie sanctitatis Dei – azaz Isten szentségének fényében lát mindent. Ez a szentség megtisztító tűz, de örök szeretet. Aki ilyen közel kerül Istenhez, az észreveszi és meglátja a csodákat, amelyek a világ teremtését és a naponkénti gondviselést meghatározzák. Nincs élet isteni csoda nélkül. Ez már elegendő ok a hálaadásra. Talán jó lenne elcsendesedni a mai napon, jó lenne újból nyitott szívvel járni, és meglátni a történő csodákat. A világ, úgy tűnik, önmagától halad. A más látás: mindezt Isten kegyelmének és szeretetének köszönhetjük. Hála legyen! Ámen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése