„Uram..., csodákat vittél véghez, ősrégi terveket, való igazságot.” (Ézsa.25,1)
Ézsaiás prófétát már csak azért is
meg kellene ismerni, mert különleges elhívása volt. Látta Istent az Ő
szentségében (6.fejezet). A szentség fogalma átitatja egész bizonyságtételét. A világot azután
ennek fényében láthatja, és értelmezheti. Ez adja számára a másfajta látást. A
régiek kifejezésével: sub specie sanctitatis Dei – azaz Isten szentségének
fényében lát mindent. Ez a szentség megtisztító tűz, de örök szeretet. Aki
ilyen közel kerül Istenhez, az észreveszi és meglátja a csodákat, amelyek a
világ teremtését és a naponkénti gondviselést meghatározzák. Nincs élet isteni
csoda nélkül. Ez már elegendő ok a hálaadásra. Talán jó lenne elcsendesedni a
mai napon, jó lenne újból nyitott szívvel járni, és meglátni a történő
csodákat. A világ, úgy tűnik, önmagától halad. A más látás: mindezt Isten
kegyelmének és szeretetének köszönhetjük. Hála legyen! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése