"Így szól az Úr: Örömmel teszek jót velük." (Jer.32,41)

     Elképzelhető-e egyáltalán, hogy Isten nem örömmel tesz jót gyermekeivel? Hogy kényszerből, vonakodva, kelletlenül adná meg azt, ami a boldogságunkhoz kell? Számomra lehetetlennek tűnik a gondolat, és mégis, magam is állok úgy oda Isten elé kéréssel, panasszal, hogy ott van bennem a kérdés, vajon meghallgatja-e az én Uram? Ilyenkor nyilván azt kellene kérdeznem, vajon meghallgatható-e a kérésem? Jót tesz-e velem az, amire vágyom? Túl sokszor kértem már fölöslegesen és haszontalanul. Talán mostantól ott lesz bennem az igyekezet, hogy olyat kérjek Uramtól, amit biztosan örömmel teljesíthet. Ámen.