"Megvizsgál az Úr minden szívet, és megismer minden szándékot és indulatot." (1Krón.28,9)

Nem szeretjük, hogyha valaki vizsgál bennünket. Nem szeretjük, hogyha adatainkat felhasználják. Nem szeretjük, hogyha üvegfal van a házunk oldalán. Ha viszont azért vizsgálnak meg, hogy meggyógyuljunk, akkor elfogadjuk. Ha azért vizsgálnak meg, hogy kiderüljön valaki ártatlansága, akkor is elfogadjuk. Ezeket a példákat csupán azért soroltam föl, hogy érzékeljük a különbséget. Mennyivel nagyobb dologról van itt szó. Arról, hogy maga a Teremtő kíséri életünket, aki a maga képére és hasonlatosságára teremtett. Aki azt bízta ránk, hogy "képei" legyünk ebben a világban. Itt nem csupán az emberek lelkiismeretéről van szó, hogy mindenki nyilván van önmaga előtt. Arról van szó, hogy a saját üdvösségünk érdekében ismer az Úr. Csoda az, amit Ézsaiásnál olvasunk: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Isten előtt nincs rejtett dolog.  Ezért  kérhetjük ma a zsoltárossal: Vizsgálj meg engem, oh Isten, ismerd meg szívemet ... és vezérelj az örökkévalóság útján  (Zsolt 139). Ámen.