"Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved." (Mt. 6,9)

Ha arra gondolok, hogy hányszor hangzott és még hányszor hangzik el ez a mondat a történelemben, akkor tudom, hogy már rég örök becsű szavakként kell nekem is most leírnom. Ha pedig arra, hogy én magam is hányszor mondtam már el, akkor pedig érzem, hogy sokkal többet jelent számomra mint amennyit egy reggeli áhitat néhány sorában leírhatok róla. Édesanyám szívén és száján keresztül maga az Úr Jézus Krisztus tanított rá engem, hiszen ez az Ő imádsága. Mert ha ezt a mondatot már kiejtem..., kimondjuk, akkor azonnal ünneplőbe öltözik a szívünk és a lelkünk. Istenünknek, mi Atyánknak mondjuk ki az Ő áldott nevét, kérve, hogy az megszentelődjön ajkainkkal együtt. Egy költői gondolatot kölcsönözve mi keresztyének csak "áhítattal" ejtsük ki a szót. Így érintsen meg valahányszor bennünket, hogy szívünk csordultig teljen Istenünkkel. Ámen.