2018. július 4., szerda

"Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét!" (Zsolt.103,1)


A közösségünkben imaórán szoktuk ismételni ennek a zsoltárnak a verseit. Nagyon nagy erőt ad, és megújítja a hitet. Sokszor megfigyelhető, hogy a zsoltáros önmagát bíztatja a hálaadásra. Ezen érdemes lenne elgondolkodni. Nem hiába beszél a bensőről, a lelkéről. Sokszor az hiányzik, hogy önmagunkat buzdítsuk a jóra. Ezt gyakran úgy fejezzük ki, hogy azt mondjuk magunknak: embereld meg magad, és lépj előre. Kell a bíztatás. A felszínes élet mindenhol megvan. Azt hinnénk, hogy minden teljesen rendben van, amikor észrevesszük, hogy lelkileg nem vagyunk ráhangolódva a saját életünkre sem. Talán sokszor nincs teljesen tudatos élet csak rutin. Ebből is érezhető, hogy szükséges önmagunk bíztatása. Szükséges újból és újból tudatosítanunk, hogy Isten kegyelme nélkül sehol sem lennénk. Nagyon szükséges buzdítanunk önmagunkat a dicsőítésre: áldjad, én lelkem, az Urat. Ilyen pillanatokban tud felemelni a biztos ismeret és a szívbéli bizodalom. Isten kezében vagyunk és ott vagyunk a legjobb helyen. Áldunk téged, Urunk! Ámen. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése