"Füvet sarjasztasz az állatoknak, növényeket a földművelő embernek, hogy kenyeret termeljen a földből." (Zsolt. 104,14) 

Hozzánk tartozik a visszatekintés. Életünk határvonalain, így egy hét elteltével is, visszagondolunk arra, hogy mennyi minden történt velünk.  Manapság a munka, az eredmények, a teljesítések nagy fontossággal bírnak társadalmunkban. Minél többet teljesítünk, annál többre jutunk. Minél előbbre jutunk, annál nagyobbak vagyunk. Minél nagyobbak vagyunk, annál boldogabbak is. Nem? Nem! Éppen az áll igazi boldogságunk útjába, hogy azt hisszük, a mi teljesítményünktől függ a boldogság. Milyen jól látta a zsoltáros, a maga egyszerű életében, hogy minden Istentől van. Milyen jó lenne, ha ez a látás újra a mienk lenne. Elfogadnánk azt és annyit, amennyit az Úr ad nekünk és nem hajszolnánk magunkat kívánságaink útján, hogy legyen időnk meglátni a boldogság lehetőségeit. Ámen.