"Mert a hegyek megszűnhetnek és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg és békességem szövetsége nem inog meg, mondja könyörülő Urad." (Ézs. 54,10)

Van valami szeretni való báj abban, ahogyan Isten megfogalmazza prófétája szívében népe iránti ragaszkodását, hűségét. A világteremtő Isten ragaszkodik népéhez, megkötött szövetsége pedig meg sem inog. Életem első 20 esztendejét szülőfalumban egy szilágysági református faluban éltem. Apai nagyszüleim viszont falunktól egy 8 km távolságban található tanyavilágban éltek, de a hozzájuk vezető út egy teljesen román falun vezetett keresztül. Emlékszem gyermekkorom csodálkozására a fakeresztek láttán a román faluban és a felé vezető út mentén. Megkérdeztem édesapámat, hogy azok milyen célt szolgálnak? Apám válaszolt hite és tudása szerint: Hogy az emberek emlékezzenek arra, hogy milyen rosszak voltak Jézussal szemben. Felnőttként  - ma -  ha egy keresztre tekintek, akkor számomra viszont már azt jelenti, hogy "hozzád való hűségem soha nem szűnik meg és békességem szövetsége nem inog meg". Ezzé változott bennem a kereszt olvasata. Ámen.