"(Uram,) ne szállj perbe szolgáddal, hiszen egy élő sem igaz előtted!" (Zsolt.143,2)

Ez már mély teológia. Adva van a személy, aki imádkozik, de ugyanakkor vitatkozik az Istennel. Ilyen volt Ábrahám is. Elismerte, hogy por és hamu, de mégis megszólította Istent. Egy adott ponton nem érthető az isteni logika, ha lehet így nevezni, és emberek sértve érzik magukat, mert nem arra számítottak. Egyébként ismert énekünk szövege sem érthető sokak számára: Azt bűnteti, kit szeret.... Van mit dolgozni ezen a kérdésen. Tény az, hogy szuverén Istenünk van, és bár nem tudjuk a módszert, hinnünk kell abban, hogy a legjobbat hozza ki a történésekből. Por és hamu .... semmi az ember. Mégis méltóságot adott a Fennvaló. Az Ő képére teremtett, hogy ő ragyogjon rajtunk. Az az érzésem, hogy megengedi a vitát, a perlekedést. Még ezt is megengedi, hogy tisztázzuk ügyeinket. Azzal az alázattal és tudattal, hogy senki nem lehet igaz előtte. Ezért mély teológia. De a párbeszéd ma is gyömölcsöt terem. Ámen.