"Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni." (Gal 5,1) 

Talán egy filmnek a története, hogy egy fiú egy börtönben születik és azt tanítják neki a börtönlakók, hogy onnan nem lehet megszökni. Sokan próbálták már, de senkinek sem sikerült. Ő ezt nem fogadja el és megszökik. Az ember a saját szolgaságát szinte észre sem veszi. Meg tudja szokni, hogy csak feltételekkel szerethet, csak akkor segíthet, ha a másik megérdemli vagy neki haszna van belőle, csak azt teheti, amit a körülötte élők elvárnak tőle, csak magával foglalkozhat, hisz a saját élete, előrehaladása, boldogulása mindennél fontosabb. A saját börtönének rácsai a feltételek, az érdemek, az elvárások, az önzés. Pedig Jézus nem erre az életre hívott el minket. Csak ő tanít meg feltétel nélkül szeretni, segíteni, meglátni a szükséget szenvedőt és azt, hogy az életünket azért kaptuk, hogy másokat magunk elé helyezve feláldozzuk. Ha Krisztus a mi Szabadítónk és őt követjük, akkor ebben az életformában kell kitartanunk. Ámen.