"Jézus pedig így könyörgött: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!" (Lk.23,34a)

D.Bonhoeffer mártír lelkész szavait idézem: "Ínségben az emberre rátalál Isten, kenyérrel táplálja lélekben, testben. Hívőért, pogányért meghal a kereszten, kegyelme minden embernek készen." Érthetetlen kegyelemnek nevezzük ezt, mert Jézus a kereszten is bocsánatot kért a bűnös emberek számára, akik oda juttatták. Péter módjára mi is mondhatnánk, hogy nem eshet meg ez vele, de Isten engedi, mert a megváltói szenvedés és halál lett az a nagy engesztelés, ami az üdvösséget elhozta. A passiónak, a szenvedésnek és a tragédiának csak akkor van értelme, ha látjuk a húsvéti feltámadást és az Úr dicsőségét. Jézus lelkülete indítson bennünket is megbocsájtásra. A megbocsájtással magunknak is jót teszünk, mert a harag és gyűlölet tüskéi eltűnnek. Szokás mondani: megbocsájtok, de nem felejtem el. Próbáljunk változtatni ezen. Jézus az ellenségre is bocsánatot kért. Ámen.