"A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak." (Róm.12,12)

     Két fontos dolgot kell rögzítsünk az ige megértéséhez. Az első, hogy a reménység, a nyomorúság és az imádkozás is lelkiállapot. Bár nyilvánvalóan befolyásolják, mégsem a külső körülmények határozzák meg alapvetően, hogy reménykedünk, nyomorultul érezzük magunkat, vagy szívből imádkozunk, hanem lelkünk állapota szerint éljük meg egyiket vagy másikat. A második, hogy ez a három állapot nem zárja ki egymást. Ezért lehet a nyomorúságban is reménykedni, és éppen ebben kell kitartónak lennünk. Ezért kell az örvendező reménységben és a nyomorúságban egyaránt állhatatosan imádkozni. Így őrízhetjük meg lelkünk egészséges kapcsolatát Istennel. Ámen.