"Őt dicsérje éneked, mert ő a te Istened, aki azokat a nagy és félelmetes dolgokat tette veled, amelyeket saját szemeddel láttál." (5Móz 10,21) 

 

     Istent dicsérni énekkel lehet közösségben, és lehet egyedül is. Ha például istentiszteleten énekelünk együtt a gyülekezettel, az az Isten igéjére való hangolódást segíti, vagy kéréseink, hálánk megfogalmazásában segít. Amikor csak úgy magunknak énekelünk, dúdolunk, az a lelkiállapotunkat tükrözi, belső érzéseinknek ad hangot. Fordítva is működik: egy-egy tudatosan választott ének segíthet a lelkünknek békességre lelni, vagy örömre hangolódni. Mózes idejéhez képest, amikor az ének a lélekhez kapcsolódott,  ma első sorban a szórakoztatás, időtöltés, kikapcsolódás eszköze. Most sokkal inkább oda kell figyelnünk, kit dicsér az énekünk, milyen húrokat pendít meg bennünk. Kikapcsolódás helyett énekünkkel is kapcsolódjunk Istenhez, aki mérhetetlenül több erőt, megnyugvást, örömöt adhat egy dallamnál, refrénnél, pár percnyi változatosságnál a mókuskerékben. Ámen.