„Pál mondta: Mert ma éjjel elém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok. Ez azt mondta: Ne félj, Pál, neked a császár elé kell állnod, és Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón.” (ApCsel. 27, 23-24)

Vannak az emberi életnek „csendes vizei”, amikor könnyű talán megvallani, hogy Istené vagyok és néki szolgálok. De mit tennénk egy életet megpróbáló viharban? Ott a tenger közepén a vihar és örvények között elveszítheti az ember még a reménységét is. Persze, hogy Pálnak is szüksége volt a bátorításra. Fogolyként, katonák őrizetében mit tehet az ember? Isten tesz csodát. Felemeli az elesett embert, bátorít és felvillantja a győzelmes jövendőt. Hogy mi értelme van többek között a napi biblia-olvasásnak? Hát, egyrészt ez: keresni és megtalálni Isten bátorító szavát. Ha minden napra jut egy bíztatás, akkor nincs mitől félni. A hatalmas Isten tervei mindig megvalósulnak. Ne félj! Adjunk hálát ma is ezért a bíztatásért. Ámen.