"Ragaszkodj az intelemhez, ne térj el tőle, vigyázz rá, mert ez a te életed!" (Péld. 4,13)

Lassan télre fordul az idő, emlékeztetve minket a változás valóságára. Mi magunk is változunk. Előbb felnövünk, majd korosodunk, és végül megöregszünk, majd elalszunk, hogy örök életre ébredjünk! A változás hozzá tartozik az emberi természethez. El kell fogadnunk, mint ahogy azt is, hogy Isten nem változik. Tegnap és ma és örökké ugyanaz, ugyanazt ismételve a változásra ítélt embernek. A teremtés hajnalán felcsendülő figyelmeztetése ma is visszhangzik: válaszd az életet. Azt az életet, melyet Isten szánt neked, nem azt, amelyet a jó és gonosz megcsaló tudásával magadnak akarsz leszakítani. Ma újra ugyanaz a döntés vár mindnyájunkra, mert ez naponként ismétlődik. Imádkozzunk erőért! Vagy azért, hogy legyen erőnk megragadni, vagy azért, hogy bírjuk megtartani az intelmet, amelyre szükségünk van ahhoz az élethez, melyet Isten nekünk tervezett. Ámen.