„Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a te királyságodba!” (Lk 23,42)

Különös beszélgetés része ez a kérés. Az evangéliumok arról írnak, hogy Jézussal együtt két gonosztevőt is megfeszítettek a Golgotán. A teljes beszélgetés rámutat arra is, hogy a szenvedő ember még ha „ugyanazon ítélet alatt” van is, másként értékeli a bűn és bűnhődés kérdését. Különös, hogy ez a bűneit jól ismerő gonosztevő - „Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk” (Lk 23,43a) - a szenvedés leggyötrelmesebb pillanataiban is az istenfélelem jelentőségére mutat rá. Társa, a másik gonosztevő – meglehet ösztönösen, mint a csapdában vergődő állat – gyalázkodva, gőgösen Krisztust csúfolva, a jogtalan és tisztességtelen szabadulás lehetőségét látja csak Jézusban. A bűneit alázattal beismerő „lator” a megváltás lényegét ragadja meg. Ráérez arra, hogy Isten uralmának személy szerint benne az elítélt, bűnhődő emberben kell érvényesülnie. Az örökkévaló Isten, Jézus Krisztusban már megemlékezett a bűnösökről. Megváltó Urunk országa és királysága sokkal közelebb van hozzánk, mint gondolnánk. Ideje erre nekünk is emlékezni és Krisztusért ma is hálát adni. Ámen.