„Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (Jn 13,34–35)

Új parancsolat? Talán előtte nem szerették egymást Isten gyermekei? Lehet parancsszóra szeretni? Ahhoz, hogy ráleljünk a válaszra, azt kell szem előtt tartani, amit Jézus viszonyítási pontként mond. Ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást. Mielőtt a szeretet parancsa elhangzott Júdás elárulta Jézust. Jelzi e szavak után az Úr, hogy Péter háromszor megtagadja majd Őt. Arról is tud, hogy elfogatásakor a tanítványok mind elfutnak, magára hagyják. Ennek ellenére szereti őket. Nem érzelmi töltettel van tele a Jézus szeretete, hanem engedelmes cselekedettel. Engedelmesen meghal a tanítványok bűneiért is. Az Atya küldte, hogy megváltsa a világot és ő engedett az Atyai parancsnak. Így szerette Jézus a tanítványokat, minket. Így kell szeretni nekünk is egymást. Akkor is ha a másik nem érdemli és akkor is, ha nem a szeretet érzelmei lappangnak bennünk. Úgy, hogy a másik ember általunk a Krisztus szeretetét élje át, tapasztalja meg. Így segítsen minket a mi Urunk! Ámen.