„Ő, az Úr a mi Istenünk, az egész földnek szólnak döntései.” (Zsolt 105,7)

Egy olyan ember vall erről, aki népének történelméből ismeri az Úr hatalmát. Izrael múltját idézi fel, és azt látja, hogy nem volt olyan akadály, amit Isten el ne hárított volna előlük. Sem az egyiptomi fáraó, sem a puszta kietlensége nem állta útjukat, hogy Kánaán földjére megérkezzenek. Nem felejtette el, hogyan jutottak odáig. Az ember hajlamos elfelejteni az Úr munkáját, ha már megszűntek a nehézségek, ha véget ért a szükség, ha jóra fordult a sorsa. A zsoltáros azonban úgy lép elénk a tiszta és világos hitvallásával, ahogyan a nappal világossága ránkköszöntött. Megmutatja a helyünket és rámutat Istenre. Miután átéltük oly sokszor az Úr szabadítását, nekünk is dicsérnünk kell az Urat, és hirdetnünk kell hatalmát, szeretetét, gondviselését. El kell tudnunk mondani, hogy nekünk olyan Istenünk van, aki az övéi sorsát úgy igazgatja, hogy az egész földre kiterjedő hatalmával minden akadályt, veszélyt elhárít, ha szükség van rá. Nincs aki és ami ellenálljon a mi Istenünknek. Ámen.