“Bár nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevőtök volt, a mennyből esőt adott nektek, és termést hozó időket, bőven adott nektek eledelt és szívbéli örömet. ” (ApCsel.14,17)

A “Jézus-történet” és a világmisszió állandó témái az apostolok cselekedeteiről írt könyvnek. Pál apostol első térítői útjával kapcsolatos ez, amikor Antiochiából Barnabással együtt elmentek prédikálni Ikónium, Lisztra és Derbébe. Azért érdekes, mert egyfelől végig kísérhető, hogy szívügynek tekintették a Jézus parancsát: Tanúim lesztek! Másfelől pedig lehet érezni benne a Szentlélek erejét a gyógyító Jézus által. Az idézett ige előtt egy rövid történetet hallunk arról, hogy miképpen gyógyítottak meg Lisztrában egy béna embert. Pogány világban élők, akik hirtelen istenekként akarták őket tisztelni. Itt követhető nyomon a pogány missziós térítési “módszer”, amit láttunk az athéni közösséggel is. Mindenki vegye tudomásul egyszerűen a természet szépségéből, a csodálatos világról, és a naponkénti gondviselésről, hogy a magasságos Isten szeretete által van mindez, aki eddig nem nézte a tudatlanságot, és most Jézusban igaz megváltót küldött. Hálát kell adni minden ajándékért, de különösképpen a kimondhatatlan ajándékért. Őt kellene megtalálni. Ez az igazi szívbéli öröm. Jézust megcsúfolják, Pált megkövezik, keresztyéneket üldöznek, de a húsvét hajnala megmutatta, hogy Jézus a király. Ámen.