„Hiszen kegyelmes és irgalmas az Úr, a ti Istenetek, és nem fordul el tőletek, ha megtértek hozzá.” (2Krón 30,9b)

    A bibliai történetek nagyrészt olyan emberi karaktereket festenek meg, akik ha többnyire példaértékű életet élnek is, nem teljesen hibátlanok. Vannak gyengeségeik. Szükségük van az újjászületésre, megtérésre (lásd. Jn 3,3.7; Lk 22,32). Ahogy nekünk is.

   Ezékiás király is ilyen karaktere a választott nép krónikáinak. Nagyszerű dolgokat tesz. Helyreállítja az istentiszteletet, visszaállítja azokat a gyakorlatokat, amelyek nemzedékeken át emlékeztették Isten népét, hogy hatalmasan cselekedett választottaiért az Úr. A krónika szerint Júda királya ezzel az üzenettel küldi szét követeit az asszírok által már leigázott izráeli területekre is. Felismeri, hogy amit az ember bűne elront Isten kegyelme és irgalmassága még helyreállíthatja. Ezékiás követeit kigúnyolták és kinevették. Meglehet, hogy ez ma is megtörténik, mégis a hívők feladata beszélni Isten kegyelméről és a megtérésben példát mutatni. Úgy legyen! Ámen.