Jézus mondja: „Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.” (Jn 13,15)

  Van valami rendkívüli abban, ahogy a hétköznapi dolgok Jézus személye által, értelmet nyernek. A lábmosás történetében is az kerül igazán reflektorfénybe, amire talán fel sem figyelnénk, amit egyébként nem is veszünk észre. Pedig milyen sokszor feltesszük mi is a pünkösdi történetben felhangzó általánosan fontos és mégis kifejezetten személyes kérdést: „Mit cselekedjünk, atyámfiai férfiak?” (ApCsel 9,37).
  „Mit tegyünk testvéreim?” – kérdezi a jelenben élő ember is. Semmi különöset. A gépies gyakorlattá csontosodott szokásoknak adj új értelmet, hogy szolgálattá nemesüljenek. Ahogy Jézus is tette. A mester és tanítványai viszonyában érvényes előjogait félretéve, dicsőségét alázatra cserélte. A csodatévő hatalom helyett, a minden részletre figyelő, alapos munkát is vállalva irányította tanítványai figyelmét a hétköznapi dolgokban kitetsző szolgáló szeretet nagyszerű értékeire. Ezekre ma is lehet, ma is érdemes odafigyelni. Erre is jó az ige. Legyen áldás rajta, hogy erőt merítsünk belőle a hűséges szolgálatra. Ámen.