„Mert kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a friss víznek forrását elhagytak, és víztárolókat vájnak, repedt falú víztárolókat, amelyek nem tartják a vizet.” (Jer 2,13)

Mi indíthatta arra Isten népét, hogy hűtlen legyen Megtartójához és észszerűtlen, rossz döntést hozzon jövőjére, megmaradására nézve? Egy olyan országban, ahol hónapokig nem esik eső, egy élő, tiszta vizű forrást felcserélni víztározó medencére, amely ráadásul repedt, így nem tartja meg a vizet, rossz döntés. Elfordulni attól az Istentől, aki már annyiszor szabadította meg népét, a rabszolgaságból, harcokból, éhségből, szomjúságból, értelmezhetetlen és felfoghatatlan. A mi szemszögünkből legalábbis. Mi történhetett a néppel? Rájuktört az állandó emberi vágy, hogy a maguk urai legyenek, hogy ők döntsék el mi a jó nekik. Eldöntötték, hogy nekik mi a jó és mi a rossz. Ez az emberi indíttatás mindig ott lesz az emberben. Ma is kísérti az Úr népét. Vigyázzunk és imádkozzunk, hogy ne legyünk hűtlenek és ne hozzunk rossz döntést jövőnkre, megmaradásunkra nézve. Ámen.