„Országod örökkévaló ország, uralkodásod nemzedékről nemzedékre tart.” (Zsolt 145,13)

   Gyerekként nagyon szerettem édesapám diákkori zsebatlaszát tanulmányozni. Nem volt nagyobb, mint egy kis családi Biblia, mégis telis-tele volt információkkal. Távoli vidékekről, országokról, amelyekről Jules Verne, Karl May, J.F. Cooper könyveiben olvastam. A hihetetlennek tűnő történetek a földrajzi fogódzók révén lettek sokszor valóságossá. Pár éve újra kezembe került a kis piros atlasz. Rádöbbentett,  hogy az elmúlt 80 év politikája mennyi mindent átírt. Kiderült, hogy sem országok, sem országhatárok, sem földi hatalmak nem örökkévalók. Egyetlen emberöltő alatt megváltozhat minden körülöttünk.

    Édesapám holnap a nyolcvanegyet töltené, de tíz éve nincs már köztünk. Az diákkori zsebatlasz még megvan, pedig a tartalma szinte teljesen elavult. Ma ha rövid időre is, de mégis belekapaszkodtam annak a valóságnak a hiábavaló emlékezetébe, amelyet egykor képviselt. Emléket idézek fel, jóllehet hiszem és vallom a mulandóság ellenében vigasztalást csak az Úr adhat. Nemzedékről nemzedékre tart kegyelme és szeretete. Ámen.