„Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn.3,16)

Egy írásmagyarázó mondta, hogy ha valamilyen katasztrófa folytán sajnálatosan elpusztulna az emberi világ, és csak pár ember maradna, valamint egyetlen papíron ez az ige, akkor ez elegendő volna arra, hogy új világot, új civilizációt építsen az ember. Minden benne van ebben az egyetlen versben, ami a győzelemre és az életre motivál, mert ez az evangélium szíve. Ebben a mindenki által ismert egyetlen versben kifejezésre jut a legfontosabb tudnivaló, amit az embernek tudnia érdemes: így szeret az Isten! Ez éppen úgy kifejezésre jut azokban a feszületekben, amelyeket az ember a települései bejáratához helyezett. Szimbólumaink megüresedhetnek a hitehagyás következtében, de ma is hirdetik Isten szeretetét, és a drága áron megszerzett üdvösséget. Úgy becsülje mindenki a saját életét és üdvösségét, úgy köszönje meg az új kezdet lehetőségét, hogy azért Jézusnak meg kellett halnia a keresztfán. A legnagyobb vigasztalás abban van, hogy előttünk járt a szenvedések gyötrelmében, hogy nekünk ne kelljen félni még a haláltól sem. Hadd valljuk meg hitünket egyik énekünkkel (221): Légy pajzsom és reményem, Ha kétség látogat – Véssem szívembe mélyen kereszthalálodat – Rád nézzek, rád szüntelen, s ha majd szívem megáll, Öleljen át a lelkem – Így halni: jó halál. Mert az örök életre visz. Ámen.