“Pál írja Timótheusnak: Mivel gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által.” (2Tim.3,15)

Úgy tűnik, hogy az apostoloknak már első perctől kezdve küzdeniük kellett az „okosak az okosak között” jelenséggel. Fiatal elhívott ember jelent meg Timótheusban. Pál több esetben figyelmezteti a túlbuzgó híveit, hogy az apostolok példáját követve, nem kell nagyobb bölcsességet hirdetni annál, mint amit már megtalálunk a Szentírásban. (1Kor.4,6) Ez egy józan figyelmeztetés azoknak, akik „alternatív” forrásokból gyakran osztják az észt. A reformátoroknál aranyszabály volt az „üdvösségre” fontos dolgok ismerete. Éppen Pál mondja el Timóteusnak, hogy az Írás ismerete a Krisztusban való hit által bölcsességet ad az üdvösségre nézve. (2Tim. 3,15) És ez elégséges. Tiszteletben tartjuk a Szentlélek szándékát, hogy mindannyian, az egyetemes papság részeként részt kell vennünk a tanúságtételben. Milyen szép dolog, amikor az egyház hívei ezt komolyan gondolják. Milyen nagy azok segítsége, akik hívő keresztyének. A kérdés adva van: van-e megfelelő írásismeret és alázat? A „kegyesség látszatával” olykor sokan támadják az egyházat, olyan „helyet” követelve maguknak, ami nem illeti meg. Isten elhívott szolgái a Krisztusba vetett hittel, elégséges szentírás ismerettel hirdetik az üdvösségre néző dolgokat. Alázattal hallgassuk őket. Ámen.