"Gyertek, csatlakozzunk az Úrhoz örök szövetséggel, amely nem megy feledésbe!" (Jer 50,5b)

Csatlakozni és csalatkozni (...) - e szavakat ugyanazok a betűk alkotják, és mégis mekkora különbség van a kettő között. Azért említettem, mert rámutat arra, hogy nem minden csatlakozás sikeres. Csatlakozás egy csoporthoz, párthoz, eszméhez, divathoz, korszellemhez csalódást eredményezhetnek. Az ad acta latin kifejezés arra utal, hogy valamit hozzácsatolunk egy dokumentumhoz. Nos, szerződéseink csak utólagos adalékokkal működnek :) act aditional, és az a közös bennük, hogy egyik sem örökérvényű. Általában mindegyik határidőhöz kötött. Megszoktuk, hogy "égi" viszonylatban minden másképpen működik. A szolgaságból megszabadult nép immár fel tudja mérni eddigi hiábavaló próbálkozásait. Végre a saját bőrén is megtapasztalta (mert sajnos csak akkor kapunk észbe), hogy "nincs más út, csak az Isten útja", és újból keresni kezdi az Urat. Jó, hogyha eddig eljutottunk. Mégjobb, hogyha a helyes irányba indulunk el végre. Lépünk is, csatlakozunk is. Jézus mondja: kövess engem, és követjük is, önmagunkat megtagadva (bár ez a legnehezebb harc) felvesszük kiszabott keresztjeinket. Mert ez más szövetség, ez a szeretetnek szövetsége. Isten harcolt értünk, és győzött a Krisztusban. És ez örökérvényű - áldott legyen az Úr! Nincs ad acta - csak a szeretet! Ámen.