„Jézus pedig így felelt: Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” (⁠Lk 9,62)

 

     Ennek a résznek a végén (57-62 v) három nagyon rövid, mindössze két-két mondatos tudósítás van arról, hogy hogyan nem lettek páran tanítványai Jézusnak. Látszólag apró, hétköznapi, nagyon is emberi dolgok, érzések jelennek meg, amelyekről kiderül, hogy áthághatatlan akadályt képeznek a tanítvánnyá válás útjában. Ha azonban egy kicsit mélyebbre nézünk, mindegyik esetben kiderül, hogy az illető nem áll készen. "Követlek, csak még..." Ez az ártalmatlannak látszó "csak még" megszámlálhatatlan sokaságot sodort messze Jézustól akkor is, és azóta is. Ez a "csak még" ugyanis az ó ember akaratának megnyilvánulása, aki természetesen nem akarja átengedni helyét az újnak, és ha engedünk neki, olyan messzire visz Jézustól, amennyire csak tud. Ha tehát bármikor megszólít Jézus, a válaszunk ennyi legyen: "igen, Uram!" Ámen.