"Ezért tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk, legyünk hálásak, és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel." (Zsid.12,28)

 Fájdalmas a közösség tapasztalata, hogy kicsivel több, mint száz éve az ország határait átrajzolták. Tragédia ez is. Ha a történelmet figyeljük, például a nagy római birodalmat és annak elmúlását, akkor ugyanaz az érzésünk: nincsen örök királyság, nincsen időtálló ország. Sic transit gloria mundi .. így múlik el a világ dicsősége. Ugyanaz történt minden királysággal és birodalommal. Azt viszont meg kell jegyezni, hogy az igazi haza a szívben van. Bármennyire is közhelynek tűnik, mindig is vágyakozott az ember az örök királyságra. Olyanra, ami nem e világból való, nem érdekek és nem nagyhatalmak döntenek a sorsa felől, mert nincs hatalmukban ezt tenni. Örök királyságot és rendíthetetlen országot ígér Isten a benne hívőknek. Megváltást munkál, és üdvösséget kínál minden embernek. Csak az a kérdés, hogy ez a nagyszerű ígéret megmozgat-e bennünket? Földi körülmények között adjunk hálát azért, ami van, ami megmaradt, térjünk alázattal Istenhez, és kérjük tőle azt, hogy lehessünk polgárai annak a rendíthetetlen országnak. Legyen a nevünk ott az élet könyvében az Ő nagy kegyelméből. Hála legyen ezért. Ámen.