„Vajon nem Isten választotta-e ki azokat, akik a világ szemében szegények, hogy hitben gazdagok legyenek, és örököljék azt az országot, amelyet Isten az őt szeretőknek ígért?” (Jak 2,5b)

Szegények és gazdagok mindig voltak, miután az ember kikerült az Édenkertből. Gondolkodásunkban a szegénységhez társítjuk a szomorú sorsot, a gazdagsághoz pedig a boldog életet. Bár ez nem egy egzakt, pontos megállapítás, mert találkoztam boldog szegényekkel is, és láttam már szomorú gazdagokat. Gondolom régen is megvolt a vágy az emberekben a gazdagságra, mára azonban a világ szemében, mintha ez lenne az egyetlen és igazi cél. Egy kisgyerek arra a kérdésre, hogy mi szeretne lenni, ha felnő, azt a választ adta, hogy gazdag akar lenni. Elgondolkodtató. Ez talán azért van, mert a gazdagsággal összenőtt - szinte elválaszthatatlanul - a jólét fogalma. Valóban össze lehet téveszteni a jólétet a jó léttel. Az igénk erről beszél. A szegény ember Isten ajándékaként hitben gazdag életet élhet és örökli az Isten országát. A hitben gazdag ember tud megelégedett lenni, ami stresszmenetes élet, álmában is ad eleget az Úr neki (Zsolt 127,2), azaz olyan dolgokat is megkap, elér, amiért tenni sem kell, ráadásul örökli az örök életet. Ez igazi jó lét. Vigyázzunk, hogy ne tévesszük össz a jólétet a jó léttel. Ámen.