„A jóságos Úr bocsássa meg ezt mindenkinek, aki kész volt arra, hogy az Úristenhez, ősei Istenéhez folyamodjék… !” (⁠2Krón 30,18b–19a)

 Ezt a tudósítást Ezékiás király reformjáról a királyi vendégség példázatában Jézus is összefoglalja. A tudás és hit összefüggése itt kézzelfoghatóan együtt jár. Egyfelől adott ugyanis Izráel népe számára ismert, tudásuk részét képező ószövetségi történet, egy részleteiben is rögzített tény. Másfelől pedig ott van az újszövetségi példázat, amely az egyelőre csak hitben megragadható ígéreteket, az üdvösség és Isten országa valóságát igyekszik megértetni a hallgatókkal és olvasókkal. 

 A történet, ha szigorúan a kronológiát követjük, arra tanít, hogy Ezékiás az egész népet meghívja a páska ünnepére. Legtöbben nem tartják kötelezőnek önmagukra nézve a hit gyakorlását. Akik megjelennek azok sem igazán, mert nem felelnek meg a Törvény tisztasági követelményeinek. Ám az Úrnak mindenkivel terve van, akit elhívott, kiválasztott. Feltehetően velünk is gyermekségünktől fogva, ezért hitünkben állandóan megerősít, megújít, hogy ma is jó reménységgel forduljunk az Úristenhez, őseink Istenéhez. Úgy legyen! 

   Ámen.