„Jézus mondja: Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, az megtartatik… ” (⁠Jn 10,9)

 Újabban nap mint nap találkozok olyan bejegyzéssel, ami foglalkoztat vagy felkavar. Egy kis késéssel jutott el hozzám egy rövid interjúrészlet Földi-Kovács Andrea gondolataival. Álláspont, elemzés, ki-ki nevezze úgy, ahogy tetszik. Jól tükrözi a tegnapra kijelölt igevers lényegét: „nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szentlélek” (Mk 13,11b). 

 Ma is egy ígéretet kapunk. Jézus ajtó-allegóriája révén, amely a jó pásztor példázat része. Az ajtó vagy kapu, evilági, nagyon gyakorlati szerepén túl érdemes elgondolkodni azon, hogy mit üzen egy zárt ajtó és mit ígérnek a sarkig tárt kapuk. Az előbbi talán félelmet, elővigyázatosságot és bizalmatlanságot, míg az utóbbi bizalmat, reménységet, hitet és bátorságot jelez. 

 Az ószövetségi időkben a kapufélfákra írták, rótták fel a nagy parancsolatot, emlékeztetőül. Jézus az igevers által emlékeztet minket, ha bizalommal és szeretettel közeledünk az Úrhoz, megtartatunk. Legyen ehhez  bátorságunk és hitünk ma is!

    Ámen.