„Vigyázzatok, hogy senki se fizessen a rosszért rosszal, hanem törekedjetek mindenkor a jóra egymás és mindenki iránt. ” (⁠1Thessz 5,15)

Valóban "vigyáznunk" kell, hogy a jóra való törekvés megvalósulhasson? Vagyis, ha nem vigyázunk, akkor a rossz érvényesül? Költői a kérdés, hiszen egyrészt a Szentírásban számos, hasonló figyelmeztetést találunk, másrészt saját tapasztalatunkból nagyon is jól tudjuk, hogy az óvatlanság milyen könnyen utat nyit a rossznak. Mégis, mintha nem akarnánk szembenézni felelősségünkkel, tetteink - vagy éppen tétlenségünk - következményeivel! Ha csak az oktatás, nevelés mai állapotára gondolunk: jelen van ez a vigyázó szemlélet? Megteszünk mindent, hogy gyermekeink, unokáink megtanuljanak mindenkor jóra törekedni? Beszédünk, magatartásunk erre mutat jó példát? Vigyázzunk, mert szavainknak, tetteinknek következményei messze túlmutathatnak a pillanaton! "Amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek.” (Mt 7,2) Ámen.