„Azért [Isten] rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból.” (ApCsel 17,31)

A világ számára ez egy hír. A Pált hallgatók különbözőképpen reagáltak erre. Voltak, akik gúnyolódtak ezen, mások elnapolták a kérdést, és voltak némelyek, akik komolyan vették és krisztuskövetővé lettek.  Ahogyan azóta is. Tulajdonképpen ez Isten jóhíre a világ számára, ami kétezer éve szól. Ennek a jóhírnek az elfogadása mindig személyes döntés, és meghatározza a mindennapjainkat. Számunkra nem az a kérdés, hogy lesz az a nap, amikor eljön Krisztus ítélni élőket és holtakat, hanem az, hogy naponként mit teszünk vagy mit nem teszünk, hogy bármikor is jönne el, készen találjon. Így minden új nap arra késztet, hogy igyekezzünk rendezni magunkban, felebarátainkkal kapcsolatban és az Úrral is a dolgainkat. Érdemes ma is elgondolkodni azon, hogy mit kell Isten igazsága szerint megtenni vagy elhagyni. Az Ige és Szentlélek a mienk, hogy bölcs döntéseket hozzunk. Ámen.