„Nagyon korán, amikor még sötét volt, [Jézus] felkelt, és félrevonult egy lakatlan helyre, és ott imádkozott. ” (⁠Mk 1,35)

 Márk evangéliuma elképesztően röviden foglalja össze Jézus nyilvános szolgálatának kezdeteit. Távirati stílusban rögzíti Jézus megkeresztelkedését és megkísértését. Az evangélium prédikálását, a tanítványok elhívását, a betegek gyógyítását is ott, a Genezáret-tó (Galileai tenger) partvidékén. Miközben a látszólag lényeges dolgokról egy-két mondatban tudósít, erről az Úr Jézus mindennapi rutinját képező jelentéktelennek tűnő részletről megemlékezik. 

  Érdemes elgondolkodni rajta, hogy miért? 

 - Rendszerezi gondolatait és megtervezi a napi teendőket.

 - Hálát ad az Atyának és útmutatást kér a feladatokhoz.

 - Szüksége van „én-időre” és erre csak kora hajnalban van alkalma.

  A véleménykülönbségeknek itt csak a képzelet szab határt. A hívő lélek számára - így hiszem én  - mégis ez a legfontosabb: imádkozott. Az imádságban helye van mindennek: az én-időnek, a hálaadásnak, a kérésnek és terveknek is. Legyen számunkra is fontos, már kora reggel.

   Ámen.