„Intsétek a tétlenkedőket, biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez.” (⁠1Thessz 5,14)

  Pál négy tényezőt kapcsol egymáshoz ebben az igeversben. A szövegkörnyezet összefüggésében ezek úgy is kezelhetőek, mint a békesség és jóakarat alapfeltételei. Vegyük sorra.

  Először is, nem tehetetlenségről van szó, hanem a tétlenség ügyében figyelmeztet. A helyes olvasat ez: „Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.” (Jak 4,17). 

  Másodszor, a magabiztosság és határozottság hiánya nem bűn, de a bűnös embernek nagy szüksége van a bűnök elleni küzdelemben a bíztatásra. Az ének szavait idézve: „Bátorító szódra, ha bűneinkből felkelünk: A te égi szózatod hoz nekünk bocsánatot” (MRÉ 180.3). 

 Harmadszor: Érdemes a cselekvő szeretetet végre komolyan venni: „Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben.” (1Kor 4,20). 

 Végül, de nem utolsósorban. Ne feledjük, az Úr is „hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson. (2Pt 3,9). Miért ne követnénk ma is az Urat a szeretetre és békességre törekvésben? Ámen.