“Fordulj hozzám, légy kegyelmes! Adj erőt szolgádnak …!” (Zsolt.86,16)

Nagyon sokszor megfogalmaztam már azt a gondolatot, hogy minden embernek van, vagy legyen saját zsoltára. Ez főként azt jelenti, hogy jelen időben hálát adhatok, és segítséget kérhetek a jelenlévő Istentől. Egyik kedvenc történetem az, amikor egy faluban a fejésre készülve a gazda annyit mondott reggel: A Jó Istenke ma is segítsen! Természetes módon imádsággal kezdődik ez a nap is. Jézus arra tanít, hogy az imádságban ne legyünk sokbeszédűek (Mt.6,7), de feltárhatjuk Isten előtt minden szükségünket. Ott, ahol az Istent lélekben és igazságban nagynak, szentnek, mindenhatónak, bírónak, mennyei Atyának tekintik, ott meglátszik a bűnös ember nyomorúsága. „Az Úr irgalmas és kegyelmes” (Zsolt.103) – ez a megtapasztalás vezeti rá a zsoltárost, hogy erőt és életet kérjen tőle. Csak Ő segíthet. Az isteni irgalom egyszerre részvét, megbocsátás és hűség a szövetséghez. A zsoltáros tudja, hogy az igazi élethez arra van szükség, hogy Isten irgalma beteljesedjék az emberen. Adj, Uram erőt és igazi életet! Ámen.