„Ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent… ” (⁠Jel 15,4a)

Azonnal eszünkbe jut, hogy azért vannak, akikben nincs istenfélelem és nem dicsőítik az Úr nevét. Ez elkeseríthet bennünket. Nézzük ezt azonban a másik szemszögből. Az egész emberi történelem során végigkövethető, hogy mindig voltak, akik istenfélelemben és az Úr dicséretével ajkukon éltek. Adjunk hálát azokért, akik ezt nekünk is felmutatták, erre nevelte, tanítottak beszédükkel és életpéldájukkal. Ha ma körültekintünk, azt láthatjuk, hogy velünk együtt ma is sokan ismerik és követik az egyedüli Urat. Tegyünk meg mindent azért, hogy ez a láncolat ne rajtunk múljon. Koronként változó, hogy mikor könnyebb, mikor nehezebb ezt az életet megélni. Legyünk minden körülmény között Krisztus jó példái a következő generáció számára, mert eljön az idő, amikor mindenki, aki az egyedüli Urat választotta, félte, követte, együtt fogja dicsérni Istent örökkön örökké. Ámen.