„Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. ” (1Pt 5,7) 

  Két figyelmeztetés közé ékelve találunk egy bátorító ígéretet. Péter apostol által, előbb alázatra (6. v.), majd józanságra és éberségre, vigyázásra (8. v.) int Isten. A kettő közt pedig ott áll ez az ígéret, amely az én olvasatomban arról szól, hogy nem önmagunknak és nem is csupán önmagunkra nézve élünk. Ez olyan tényállás, amit egyre ritkábban kezelünk a helyén.

  Egyrészt állandóan az elidegenedésről (szekularizáció) beszélünk, másrészt viszont sűrűn hangoztatjuk a függetlenséget és önállóságot (szuverenitást). Könnyen kiderülhet, hogy egyik következménye a másik. Ha elidegenedtél, elkülönültél másoktól, az lehet, hogy önállóságra kényszerít, viszont olyannyira magányossá tehet, hogy azt a függetlenség öröme sem oszlatja el.

  Isten Igéje  biztosít, hogy a Jézus Krisztusban létrejött örök közösséget, a látható és láthatatlan egyházat ma is az Úr kormányozza. Ő gondoskodik a gondterhelt választottairól is. Adjunk hálát mindig érte!

   Ámen.