„Üdvözítsd népedet, Uram, és áldd meg örökségedet, légy pásztora, és gondozd örökké!” (Zsolt 28,9)

 

      Üdvözlöm a kedves olvasót, és már kérdezem is, hogy tudja-e, milyen tartalom áll a kifejezés mögött? Az Ószövetségben élő ember számára az "üdvösség" (ebből származik az "üdvözlés" is) egészen más jelentéssel bírt ahhoz viszonyítva, ahogy mi ismerjük, használjuk. Isten szabadító beavatkozását fejezte ki, amellyel kilátástalan testi-lelki állapotból kiemelte az övéit a földi életre nézve. Tovább az Ószövetség népének nem volt látása, ismerete. A Heidelbergi Káté tanítása szerint (29.k.) Jézus nevének a jelentése: Üdvözítő. Az Újszövetség népe a szabadítást örök érvényűnek ismeri, miután Jézus legyőzte a halált is azért, hogy utat nyisson számunkra az örökkévalóságba. Mi tehát már nem csak a pillanatnyi szabadulásért könyöröghetünk vagy adhatunk hálát, hanem Isten kiérdemelhetetlen, üdvözítő kegyelméért. Ámen