"Légy újból nyugodt, lelkem, mert jól bánt veled az Úr!" (Zsolt.116,7)

A nyugtatók korát éljük. A fáradtság, az aggodalom, a megfelelési kényszer, a stressz, a bűneink, a szorongás és félelem csak néhány olyan tényező, amely elveszi belső békességünket és nyugtalanná tesz bennünket. Nagyon sok ember arra kényszerül, hogy gyógyszerrel kezelje gyakori idegességét. Ilyenkor szinte irigységgel nézünk azokra, akiket a külső körülmények rossz állása sem tud eltántorítani a higgadt, nyugodt élettől. Nagyon fontos megjegyezni, hogy az igazán hívő ember ezen az úton kellene járjon, mégpedig lehetőleg gyógyszer nélkül. Azért írom, hogy kellene, mert a hívő embert is éri kísértés, és hajlamos elveszíteni hitét. Jézus tanított arra, hogy az aggodalommal nem érünk el semmit. Ha először Isten országát keressük, arra nézünk, akkor a mennyei Atya minden egyebet megad nekünk. Szükség van arra, hogy egy percre is befele forduljunk és először az erős lelkünkhöz beszéljünk. Önmagunk biztatása azonban nem éri el hatását, hogyha nem szólítjuk meg imádságban Istent, aki pontosan ismeri a mi bajainkat. Az ő Lelke megmutatja mindazt a jót, amit eddig cselekedett velünk és ez újból bizalmat szül bennünk. A minden zárt ajtót kinyitó, feltámadott Jézus ma azt üzeni: Békesség néktek! Az Ő kezében vagyunk, nincs ok a félelemre. Újból nyugodt a lélek, mert Isten cselekedett. Hála legyen! Ámen.