„Az egyháznak tehát egész Júdeában, Galileában és Samáriában békessége volt: eközben épült, az Úr félelmében járt, és a Szentlélek segítségével egyre gyarapodott.” (⁠ApCsel 9,31)

 Ez az igevers egy történelmi időszak összefoglalása. A Marcus Aurelius haláláig tartó Pax Romana az egyház életében is fellendülést hozott. A Római Birodalom ezt úgy érte el, hogy a meghódított tartományok társadalmi életében nem erőltette saját vallási, gazdasági és törvénykezési szokásait. A provinciák sajátos társadalmi berendezkedését tiszteletben tartotta és megfizethetetlen adókat (Mt 14,24-27; Mt 22,17-21) sem írt ki az azokban honos lakosságra. 

  A történethez hozzátartozik az is, hogy ez a békesség igen törékeny volt. Megvoltak az áldozatai, köztük az Úr Jézus. Krisztus a mi békességünk záloga is. A római béke idején az egyház elsősorban lelkiekben épült és hitvallóinak számában növekedett. Mivel Istennek tulajdonította az igazi hatalmat ezért mindenekelőtt az Úrnak engedelmeskedett. Az áldást az Úrtól kérték és a Szentlélek munkájának tulajdonítva a gyarapodást szüntelen hálát adtak érte. Akár ma is élhetnénk így, nemde? Törekedjünk erre! 

   Ámen.