„Bár a szívünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud. ” (⁠1Jn 3,20)

   Szívünk elítél – állapítja meg az apostol. Ráadásul mások felett még könnyebben ítélkezik a szív. Nem mindig mondjuk ki hangosan, de elég gyakran mérlegre tesszük, hogy mit mondanak, mit tesznek mások. És büntetünk. Szavakkal, cselekedetekkel, vagy éppen szótlan megvetéssel, gúnnyal és pletykával. 

    Milyen jó az apostol felismerése – Isten nagyobb, a kicsinyes emberi gondolatoknál és magatartásnál. Kegyelme nagyobb bűneinknél. Szeretete nagyobb a mi szeretetlenségünknél. Ajándékozó jókedve nagyobb, a közömbös és önző emberi természetnél. 

  Isten ismeri a bűneinket és ismeri az erényeinket is. Ismeri hiányosságainkat, az általunk fel sem ismert, vagy éppen gondosan elrejtett, vagy rettegve takargatott képességeinket, talentumainkat is. Ezeket minden bizonnyal napfényre is hozza, hogy többé ne bűneink gyötrelme alatt roskadozva, vagy mások vétkeit kipellengérezve éljünk, hanem legyen ma is a megváltottak boldog örömével teljes a napunk. 

    Ámen.