„Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen. Származása visszanyúlik a hajdani időkbe, a távoli múltba. ” (⁠Mik 5,1)

 Íme, egy prófécia, amelyre tökéletesen illik az előző napi gondolatmenet. Mikeás próféciája beteljesedett, azóta is hatást gyakorol az egész világ hitgyakorlatára. Isten és az ember viszonyát nemcsak Júda és Izráel országában, de „a Föld végső határáig” újraírta a Megváltó születése. A Jézus Krisztusról szóló tanúságtétel ma is valós. A reggeli blogbejegyzéseink is ebben a hitben születnek minden nap.
 Ami az igében ma megragadhat, az mégsem abban áll, amit tényszerűen hisz és vall a keresztyénség. Sokkal inkább az a megdöbbentő, hogy minden korunkbeli hitvallástétel jóval a prófécia előtti időkre nyúlik vissza. A távoli múltra, amelyben a bűnbeesett ember, az örök Ádám és Éva számára nyilvánvaló lett Isten kegyelme. A próféciák ígérete szerint népe és a foglyok számára a szabadulás útját, míg a bénák, betegek, a vakok és siketek számára a gyógyulás útját készíti elő az irgalmas Isten. Ebbe, az Úr felénk nyújtott irgalmasságába kapaszkodhatunk bele mi is. Az Úr szólt és meglett! Adjunk hálát érte!

    Ámen.