„A tiszteletadásban [legyetek] egymást megelőzők. ” (⁠Róm 12,10)

     Valamikor, még kicsi gyermekként hallottam, vagy olvastam egy lelkipásztorról, aki mindig, mindenkinek előre köszönt. Bármennyire igyekeztek a hívek, nem tudták kijátszani az éberségét. Nyilván ez az ige szolgált alapjául a szokásának. Azután az Egri csillagokból megtanultam, hogy "aki jön, az köszönjön először". Régóta tudom már, hogy a tiszteletadásnak sokféle módja, lehetősége van. Ahogy azt is, hogy nem a szavak, mozdulatok, külsőségek adják a lényegét a tiszteletnek, hanem az, ami a szívben van. Másképpen tiszteli a gyermek a szüleit, mint a szülők a gyermeket. Jézus tanítása nyomán szabad nekünk a legnagyobb tisztelettel tegeződve megszólítani Mennyei Atyánkat. A fontos az, hogy soha ne elvárjuk, megköveteljük, hanem mindenek előtt adjuk meg egymásnak a tiszteletet! Ámen.