„Kezedben van sorsom…”(Zsolt. 31,16)

Meglepett, hogy milyen „rövid” az ige... Vajon elég ennyi manapság az olyan embernek, akinek számít a mennyiség? Egyetlen rövid mondat, és mégis többet mond, mint nagyon sok hosszúra sikeredett értekezés. Nem becsülöm le az emberi gondolkodás szép áldásait filozófiában, irodalomban, tudományban stb. – mégis azt mondom, hogy az igazságot csak nagyon egyértelmű és egyszerű formák képesek hordozni. Luther még nem ismerte az elmúlt pár száz év szellemi alkotásait, de már akkor jelezte, hogy ő kevés könyvet olvas, de azt sokszor. Nem azt mondom, hogy hagyjuk el az olvasást, csak azt, hogy legyünk körültekintőek abban az értelemben, hogy milyen szellemi érték befolyásolja lelkünket.

A mi Bibliánk, a „kevés” és jó, amit nagyon sokszor meg kell ízlelnünk, mert ebben van Lélek által a mi üdvösségünk. Van Gondviselője a világnak, és Ő akkor is munkálkodik, amikor mi szabadságra megyünk. Nem személytelen sors, nem fátum, hanem mennyei Atya, akinek mindannyian fontosak vagyunk. Egyedül az Ő kezében van a sorsunk, ezért ne féljünk semmitől! Ámen.