„Istent dicsérjük mindennap, neved magasztaljuk örökké.” (Zsolt 44,9)

Kereshet és találhat az ember okot arra, hogy szomorúan, elkeseredetten, apátiával tekintsen előre. Ezért akar az ige ma arra rábírni, hogy keressük meg a múltunkban és jelenünkben azokat a dolgokat, eseményeket, amelyek Isten dicséretére késztetnek. Kereshetünk és találhatunk megannyi példát a múlt eseményeiben, amelyek az Úr jóságát, gondviselését bizonyítják életünkben. Az, hogy ma új napra serkentünk, annak a jele, hogy Istennek terve van velünk. Az ő tervei pedig mindig a jót, a szépet, az építőt jelentik. Ebben a tervben lehetünk még részesek. Hiszem, hogy ma is találunk majd okot arra, hogy Istent dicsérjük és nevét magasztaljuk örökké. Pontosan nem tudhatjuk, hogy az ószövetségi korban mit értettek az alatt, hogy örökké. Azt azonban tudom, hogy számunkra mit jelent. Jézus Krisztus megváltása óta abban a hitben élhetünk, hogy ha minden nap az Urat dicsérjük, eljön az a nap is, amikor az örökkévalóságba lépve, Isten országában magasztaljuk majd az ő nevét szüntelen. Ámen.