„És kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét. ” (⁠1Pt 1,8–9)

    Egy bölcs megállapítás szerint, az istentisztelet akkor kezdődik, amikor kilépünk a templomból. Vagyis a lelki életünk fokmérője az, hogy mi történik velünk két ünnepnap, két vasárnap között. Hogyan éljük meg a hétköznapokat? Örömmel és hálával, vagy sok gyötrődéssel, stresszel és bosszúsággal? Egyáltalán mi a célunk: élni vagy csupán túlélni?

  Az apostol egy felismerésről számol be nekünk, amelyet jó lenne újra és újra átélni. Tudniillik azt, hogy a hit örök célja, a lélek üdvössége. A lélek üdvösségét az érte el, azok érték el, akik az „Úrban vannak”. Aki Pál apostollal együtt vallhatja: "Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus;" (Gal 2,20a). A nagy pillanatok ugyanis véget érnek, az ünnepek öröme  is elfogy, de "Jézus Krisztus tegnap, ma, és mindörökké ugyanaz." (Zsid 13,8) Templomajtón belül és azon kívül is. 

    Ámen.