„Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.” (⁠2Kor 5,21)

  Ezt a kijelentést nem árt komolyan venni minden istenfélő embernek. A keresztyéneknek különösen. Az előző vers ugyanis a Krisztus követségében járókra irányítja a figyelmet. A követ az igében is némi politikai áthallással bír. Mégis érdemes a követek státuszát a bibliai minőségükben látni itt. Bibliai evidencia, hogy az Úr követei nem egyszerű hírvivők, de „képviselői” is az Atyának, Krisztusnak. 

  Hány bibliai történetben olvasunk arról, hogy a követségbe küldött tiltakozik? Érvelnek mindennel, hogy nehéz beszédűek, hogy a legkisebb törzsben is a legkisebbek, hogy elfáradtak és nem jobbak atyáiknál. Ha tehetnék, menekülnének árkon-bokron, tengeren túlra, de nem lehet. A belső békétlenség a bűneinkből fakad. A bűn az egyetlen valós akadály, Isten igazságának érvényesülésében. 

  Az Úr napján emlékezzünk erre: Krisztus meghalt bűneinkért, feltámadt igazságunkra. Ebből meríthetünk erőt, hogy hűséggel képviseljük az Urat és imádkozó lélekkel hirdessük mindenkor Isten igazságát.   

   Ámen.