"Sok fájdalom éri a bűnöst, de aki bízik az Úrban, azt ő szeretettel veszi körül." (Zsolt 32,10)

 

      A szeretetre elsősorban úgy gondolunk, mint egy belső érzésre, ami a lelkünkből kiindulva képes átírni a gondolatainkat, szavainkat, cselekedetünket. A zsoltár szavai szerint viszont úgy értelmezhetjük, mint egy pajzsot, amit csak azoknak biztosít az Úr, akik benne bíznak. Ebben egy édesanya képe jelenhet itt meg, aki a saját gyermekét védi, óvja, de a másokét nem, mert nem dolga. Itt azonban nem erről van szó. Az a szeretet, ami az Úrban bízókat körül veszi, a bűnöst viszont nem, ugyanúgy belülről fakad. Isten a kiapadhatatlan forrást biztosítja hozzá. A bűnös képtelen Istenhez kapcsolódni, tehát nincs forrása ehhez a védelemhez, míg az istenfélő minden megkötés nélkül, bármennyit letölthet, akár másokat is bevonva ebbe a szeretet alkotta védelmi rendszerbe. Adjunk hálát Istennek ezért a csodálatos kegyelmi ajándékáért! Ámen.