„És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” (⁠Fil 2,11)

Egy újszövetségi prófécia része ez a kép. Tudatában vagyunk, hogy még nem teljesedett be.  Talán elképzelhetetlennek tartjuk, hogy az egész világ, mint egy nagy gyülekezet Jézus Krisztust Úrként dicséri. Pedig eljön az az idő, mert számtalan prófécia már beteljesedett. Az első Virágvasárnap jött a király alázatosan, szamárháton ülve, ahogyan Zakariás megjövendölte. A Passió útján emlékezünk, hogy amint meg volt írva, Jézus ruháira sorsot vetettek, a gonoszok közé számláltatott. Jézus emlékezteti tanítványait, hogy neki szenvednie és meghalnia kell, és harmadnapon feltámadnia, mert így van megírva. Ezért is hálát adunk Húsvétkor. Ezekkel a bekövetkezett, beteljesedett próféciákkal kell hitünket erősítsük. Azt nem tudjuk, hogy mikor fog beteljesedni, amit a mai igében olvasunk. Ezért míg erre várunk az a legfontosabb, hogy mi minden nap valljuk, hogy Jézus Krisztus az Úr az Atya Isten dicsőségére. Mi legyünk és maradjunk ebben a hitvalló seregben. Ámen.