„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. ” (⁠Jn 3,16)

 

      A szeretet nem racionális, hiába is próbáljuk észérvekkel magyarázni, alátámasztani a cselekedeteit, legfeljebb érintőlegesen találkozik az úgynevezett "józan gondolkozással". Még inkább elveszítjük a talajt a lábunk alól, ha Isten cselekedeteire keresünk magyarázatot, hiszen tudjuk, hogy az ő gondolatai nem a mi gondolataink (És 55,8). Amikor Isten csodálatos kegyelméről, Jézus értünk hozott áldozatáról hallunk, beszélünk, akkor el kell engednünk minden ok-okozati összefüggést egy kivételével, hogy tudniillik Isten szeretete még ezt is véghez vitte! Úgy jövünk ehhez az igéhez, mint tiszta forráshoz: nem azt keressük, hogy honnan jön elő a hűsítő víz, milyen utat jár meg, míg felszínre tör, hanem szomjunkat oltjuk, és tudomásul vesszük, hogy múlhatatlan szükségünk van az éltető vízre. Isten szeretete csodálatos utakat jár meg azért, hogy nekünk örök életünk legyen. Mi annyit tehetünk, hogy lehajolunk, merítünk, és másoknak is adunk ebből a szeretetből, hiszen úgyis túlcsordul belőlünk! Ámen.