"Jézus Krisztus mondja: Valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg." (Mt.25,40) 

Nehéz felfedezni Jézus arcát a világban. Azért, mert a tanítás szerint mennybe ment, és várjuk őt az égből. Van olyan, hogy emberek számára Jézus csak kegyes, édes emlékezet (dulcis memoria). Ilyenkor nem beszélhetünk élő, aktív keresztyénségről, mert az imádat tárgya csak emlék. Szép a hagyomány, a tradíció. Milyen szép dolog megemlékezni róla, akárcsak a hőseinkről vagy elhunyt szeretteinkről. Egyszerű fénykép marad. Milyen szép dolog, hogy némelyek járnak a gyülekezetbe, és Jézus szavait hallgatják. De még mindig csak egy múltba veszett tanító, rabbi marad. A mindennapi szolgálat lehetősége és szükségessége áll ennek az igének a középpontjában: segíteni az éhezőt, a szomjúhozót, befogadni a jövevényt, látogatni a foglyokat, betegeket. Ezeknek az elmulasztása éppen a Krisztus elárulásával egyenlő. Nem lehet kétfele választani a Krisztus-követést és a mindennapi életet. Nem lehetek vasárnap keresztyén úgy, hogy hétköznap nem cselekszem az irgalmasság és szeretet cselekedeteit. A Krisztus követése életforma. Imádkozzunk, hogy ebben segítsen. Ámen.