"Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok. ” (⁠Jn 16,7)

 

      Róm 8,28-ból tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra van. Mégis, ellenőrizhetetlenül bekapcsol valami vészjelző mindannyiunk fejében, valahányszor változás elé nézünk. Előbb rezzenünk össze, kezd a szívünk gyorsabban dobogni, mint hogy tudnánk, mi következik. Így fogadjuk még a számunkra legjobb, megnyugtatóbb, békésebb változást is. Jézus az igazságot jelenti ki a tanítványoknak, akiket az elszomorít. Mennyire fonák helyzet! Nem örömmel, a felismerés érzésével vagy rácsodálkozással tölti el a tanítványokat az igazság, hanem szomorúsággal. A bennünk lévő bűn miatt szomorodunk, rettenünk, félünk az igazságtól, bármilyen jót is hozzunk számunkra. Ezért nem bízhatjuk magunkat az ösztöneinkre, megérzéseinkre, hanem egyedül csak Isten igazságára! Egyedül ő tudja, mi az a jó, amire szükségünk van! Ámen.