„Ne beszélj elhamarkodottan, ne hirtelenkedd el az Isten előtt kimondott szavadat, mert Isten a mennyben van, te pedig a földön, ezért kevés beszédű légy! ” (Préd 5,1)

 Szeretem a szólásokat, közmondásokat. Évszázados tapasztalatok bölcsessége, „többszöri mintavétel” alapján levont következtetések fogalmazódnak meg egy-egy rövidke mondatban. Elég egyszerűek, hogy mindenki értse és elég elvontak, hogy érdemes legyen továbbgondolni. 

 Az igeversről önkéntelenül is egy szólás jut eszembe. „Szamárbőgés/ebugatás nem hallik mennyországba.” (Erdélyi János: Magyar közmondások könyve, 1851). Ez ma is igaz amikor mondanivalónkat egyrészt hangerővel, másrészt folyamatos, pörgő, szinte hadaró beszéddel próbáljuk nyomatékosítani. Sokszor úgy tűnik, hogy az érvényesül, aki hangosabb, aki akár fogadott, akár fogadatlan prókátorként folyamatosan hangoztatja, hogy mennyire fontos ügyet képvisel. Az érvényesülés, mindig az érvelésen áll és bukik. 

 Isten színe előtt egyetlen igaz érvünk van, az Ő kegyelme. Hangunkra, testi erőnkre, értelmünkre, sőt érdemeinkre sem támaszkodhatunk, csak az Úristen kegyelmében és irgalmas szeretetében bízhatunk ma is. 

   Ámen.