„Tartsátok meg és teljesítsétek azt, amit Istenetek, az Úr megparancsolt nektek, ne térjetek el attól se jobbra, se balra!” (5Móz.5,32)

Mózes ötödik könyve gyakorlatilag második törvény, vagy inkább a Törvény ismétlése. Boldog ember az, írja az első zsoltár, akinek az “Úr törvényében” van gyönyörűsége. Mindent értünk alatta. Talán, hogy legyen könnyebb a megértés, Jézus is kiemeli a két nagy parancsolatot. Ha most az Ószövetséget tekintjük, bátran kiemelhetjük a Tízparancsolatot. Minden egyéb visszavezethető ide a parancsolatokból. Ma már elfogadott tény, hogy Isten keze által Mózes a korabeli vazallusi szerződések mintájára öntötte formába a Tízparancsolatot. Ezek a szerződések úgy születtek, hogy egy erősebb ország hadvezére a kisebb országot megszabadította az ellenségtől, utólagos szerződési feltételek mellett. Rögtön arra gondolunk, hogy a megelőlegezett isteni kegyelem komoly kötelezettségekkel, engedelmességgel jár.

"Én az Úr vagyok, a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgálat házából..." így kezdődik a Tízparancsolat. Ez pedig nem ajánlás, nem megfontolásra ajánlott olvasmány, nem csemege, hanem isteni kijelentés. Csak egy valaki tud megszabadítani a bűnöktől, a kárhozattól. Csak egy valaki tud megszabadítani a halál kötelékéből. Annak, aki ilyen hatalmas, csak neki van joga megparancsolni, hogy engedelmesek legyünk. Csak Ő szabályozhatja a tíz igével életünket. Mennyire komoly nálad Ő, és mennyire a tíz ige? Ámen.