„Legyetek szentek, mert én szent vagyok! – így szól az Úr. Térjetek meg hozzám teljes szívvel!” (3Móz 11,44)

 

      Alma nem esik messze a fájától - tartja a mondás, ami teljességgel figyelmen kívül hagyja az embernek Istennel való viszonyát. Ott, ahol a megtérés, visszatérés gondolata egyáltalán felmerül, már jelentős távolságot kell feltételeznünk. Ahol a szentség fogalma az ember számára már-már teljesíthetetlen, ott a bajok gyökerét kell megkeresnünk, különben legfeljebb nyúlfarknyit tudhatunk lefaragni abból a távolságból. Az ember hajlamos jelen állapotát legfeljebb egy-két lépésnyi távolságig javítandónak látni. Aki a szakadék szélén támolyog, annak valóban nagy könnyebbség akár csak egy-két lépést is eltávolodni attól, de azzal még az igazi biztonságtól messze van! Az Istentől eltávolodott ember alig-alig képes felmérni, mit jelent számára a megtérés. A tékozló fiú a disznók vályújától nem a kocsmákba, bordélyokba vágyott vissza, hanem az atyai házba! Az újrakezdés, megmaradás csak így lehetséges! Ámen.