„Az ő sebei árán gyógyultunk meg.” (⁠Ézs 53,5b) 

   Két napja azzal kezdtem, hogy háborús időket élünk. Azt is írhattam volna, hogy a békétlenség ideje ez. Sem egymással, sem önmagunkkal nem vagyunk megbékülve. Ez közvetve azt eredményezi, hogy a világ nagy része Istennel sem tud békességben lenni. Mert a békességnek mindig ára van. Magyarok, székelyek tapasztalatból tudjuk ezt. Veszteségeink árán tanultuk meg. Végtagok, testi épség, szellemi, lelki egészség, emberéletek, országrészek vesztek oda már olykor a szabadságvágy, néha a béketeremtés, és igen néha a haszonszerzés oltárán is. Sebeink nem gyógyulnak, évszázados sérelmek lüktetnek lelkünkben, a múlt fájdalmas emlékei újra és újra feltépik a sebeinket.

  Az igazi békesség ára Krisztus szenvedése és halála. Mindaddig, amíg nem látjuk be, hogy „vérén szerzé birtokát” (MRÉ 204,4) - ezáltal „az Úré a föld s annak teljessége; a föld kereksége s annak lakosai.” (Zsolt 24,1) - addig tartanak a békétlenségünk napjai. Ideje lenne a gyógyulás útjára lépni és Krisztust követni...!

   Ámen.