„Dicsérem Istent az ő ígéretéért, dicsérem az Urat az ő ígéretéért.” (Zsolt 56,11)

Számtalan alkalommal van arra lehetőségünk, hogy használjuk a mondást: Az ígéretekkel tele van a padlás. Ha nem is vagyunk teljesen immunisak az ígéretekkel szemben, de mindenképpen fenntartásokkal kezeljük, mert már megtanultuk, hogy az emberi ígéreteknek nagyon sokszor nincs súlyuk. Egy székely barátomtól, szolgatársamtól hallottam először, hogy a magyar ember szava szerződés. Nagyszerű dolog, ha ennek igazságát megtapasztaljuk, mert ha ritkán is, de még létezik ilyen. Ez a fajta felemás hozzáállás az emberi ígéretekhez, az embernek az Istennel való kapcsolatára is árnyékot vethet. Dicsérem Istent, ha megsegít, dicsérem az Urat mikor ígérete beteljesült. Dávid rávilágít arra, hogy milyen kell legyen a helyes hozzáállásunk az Úr ígéreteihez. Még a filiszteusok fogságában szenved, de már dicséri Istent az ő ígéretéért. Biztos a szabadításban. A hit magasiskolája ez. Elérhető mindenki számára. Isten szabadítása, megtartása, áldása, segítsége biztos! Dicsérjük az Urat mi is az ő ígéretéért! Ámen.