"Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!" (1Sám 3,9c)

A fiatal Sámuelnek a története mindannyiunkat tanít. Istentől kért gyermek volt, és mivel megszülethetett, ezért az édesanyja elvitte a templomba, hogy ott szolgáljon. Istennek szentelte. Az Istennek szentelt élet, vagy a tőle felismert feladat és hivatás az Ő dicsőségét és az emberek javát szolgálja. Áldott élete van az ilyen embernek. Merjük odaszentelni életünket, gyermekeinket Isten szolgálatára. Szükséges, hogy megszólíthatóak legyünk. Gyakran megtörténik, hogy egyre inkább nem vagyunk igazán megszólíthatóak. Hagyj most ... ne zavarj .. most nincs időm - ilyen kifejezések is jelzik ezt. Szinte sajnálja az időt az ember a társalgásra, hogyha más megszólítja. Van úgy, hogy bólogatva végighallgatunk valakit annélkül, hogy értettük volna mit mond. Másnap ki is derül, mert nem emlékszünk lényeges dolgokra. Nem vagyunk eléggé megszólíthatóak. A zajban, a világ forgatagában talán kevés időt szánunk az elcsendesedésre. Fontos lenne, mert Isten üzenetét csak akkor tudjuk igazán meghallani. Áldott csendre van szükségünk, és akkor megszólít az Úr. Keressük őt ma is.  Tudjuk ma is elmondani: Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád! Azután már mi magunk is tudunk másokat erősíteni. Ámen.