"Az Emberfia emberek kezébe adatik, és megölik őt, de miután megölték, a harmadik napon feltámad.” (⁠Mk 9,31)

 

     Az Emberfiát emberek kezébe adják, és az emberek megölik őt... Ha nem is tudnánk Jézus szenvedéséről, akkor is megdöbbentene az önmaga ellen forduló ember vaksága, az elhatalmasodó gyűlölet pusztító ereje. "Nekünk Mohács kell", írta Ady, jóval a trianoni döntést megelőzően. Ahogy Kisfaludy Károly is tisztán látta az önsorsrontás mindent beszippantó örvényét száz évvel korábban: "Nem! nem az ellenség, ön fia vágta sebét."  (Mohács). Nem azt mutatja ma a világ képe, hogy tanult az ember a múlt hibáiból. Az önérdek, az irigység, a gyűlölet ma is éppen úgy lobbant lángra, rombol földig otthonokat, egész országrészeket, ugyanúgy ordíttatja akárhány torokból a "feszítsd meg"-et, mint bármikor a történelemben. És igen, mindig ott voltak és vannak a fiaikat sirató édesanyák, az elnémított tanítványok, akik minden őrület ellenére magukban hordják a reményt. Mert "harmadik napon feltámad". Ámen.