„Hirdessétek, és mondjatok dicséretet: az Úr megszabadította népét…” (⁠Jer 31,7b)

 

      Gondolhatnánk, hogy valamilyen diadal, az ellenségen aratott fényes győzelem után szól ez a felhívás Isten népéhez, de nem! Ha Jeremiás prófétáról van szó, már tudhatjuk, hogy ő nem a győzelmek, hanem éppen a teljes vereség, pusztulás, fogságra hurcolás idejének prófétája. Azonban nem csak a jelent, vagy a hamarosan bekövetkezőt, hanem a távoli jövőt is látja: azt, amiért érdemes elviselni a próbát, amiért túl kell élni! De még ennél is többről van szó: aki látja a szabadítást, az már a jelenben, a nyomorúság idején örvendezni tud! Az ilyet nem lehet megtörni, beolvasztani, elhallgattatni. Ő szabadulást hirdet, dicséretet mond, az Urat ünnepli. Éppen, mint a keresztyénség: bármi legyen is a jelen, bármilyen sötét képet mutasson a közeli jövő, mi tudjuk, hogy az Úr megszabadított bennünket! Hirdetjük, magasztaljuk, áldjuk őt ezért mindenkor! Ámen.