„Nagyon korán, amikor még sötét volt, [Jézus] felkelt, és félrevonult egy lakatlan helyre, és ott imádkozott. ” (Mk 1,35)
Márk evangéliuma elképesztően röviden foglalja össze Jézus nyilvános szolgálatának kezdeteit. Távirati stílusban rögzíti Jézus megkeresztelkedését és megkísértését. Az evangélium prédikálását, a tanítványok elhívását, a betegek gyógyítását is ott, a Genezáret-tó (Galileai tenger) partvidékén. Miközben a látszólag lényeges dolgokról egy-két mondatban tudósít, erről az Úr Jézus mindennapi rutinját képező jelentéktelennek tűnő részletről megemlékezik.
Érdemes elgondolkodni rajta, hogy miért?
- Rendszerezi gondolatait és megtervezi a napi teendőket.
- Hálát ad az Atyának és útmutatást kér a feladatokhoz.
- Szüksége van „én-időre” és erre csak kora hajnalban van alkalma.
A véleménykülönbségeknek itt csak a képzelet szab határt. A hívő lélek számára - így hiszem én - mégis ez a legfontosabb: imádkozott. Az imádságban helye van mindennek: az én-időnek, a hálaadásnak, a kérésnek és terveknek is. Legyen számunkra is fontos, már kora reggel.
Ámen.