„Mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják őt.” (Róm 10,12b)

Krisztus megtartó szeretetét és erejét nem lehet kisajátítani. Pedig ez a tendencia mindig is megvolt. Manapság is találkozhatunk ezzel a gondolkodással, hogy valaki, vagy valakik érdemesebbnek tartják magukat az áldásra. Nem az ember dönti el, hogy milyen hittel fordul Jézushoz, hanem az Úr látja a hitünket, amellyel segítségül hívjuk őt. Ugyanakkor, mivel mindenkinek Krisztus az Ura, ezért bárki fordulhat hozzá segítségért. Ezért szükséges, hogy Jézusról beszéljünk, ott, ahol azt látjuk, hogy szükség lenne az Úrra, de nem hisznek benne. Az ige a továbbiakban szépen rávezet erre: "De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akiről nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? És hogyan hirdessék, ha nem küldettek el?" (14-15. versek) Mindnyájunkat, akik hiszünk Jézus Krisztusban, elküldött, hogy tegyünk tanítványokká minden népeket. Forduljunk ma is hozzá segítségért, mert bőkezű lesz hozzánk, ha látja hitünket, és fordítsuk felé mindazokat, akiknek szükségük van az Úr bőkezűségére szükségükben, hogy ők is kérjenek. Ámen.