„Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trón felől: Íme, Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga Isten lesz velük. ” (⁠Jel 21,3)

 

      Egyetlen hatalmas képben látja János az új teremtést. Ez a kép egyszerre mozgókép és állókép. Egyszerre van benne a múlt, a jelen és a jövendő. Érezzük (ezt a tudatunk nem képes kezelni, csak érzés szinten kapcsolódhatunk), hogy itt az történik, „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett" (1Kor 2,9). Valahogy a földi világ fogalmaival kell Jánosnak leírnia a leírhatatlant. A hatalmas hang azt jelenti: senki és semmi meg nem változtatja a bekövetkezőket. Isten sátora, ami az emberekkel van, azt jelenti: már most mindenki tudhatja, hol találhatja meg Istent. Hogy Isten az emberekkel fog lakni, és ők népei lesznek, azt jelenti: semmilyen más erő, vagy hatalom nem uralkodik többé. A mi dolgunk ma is az, hogy mindenhol, mindenben megtaláljuk Istent! Ámen.