„Akkor így felel nekik [a király]: Bizony mondom nektek, valahányszor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg.” (Mt 25,45)

Még nem tudjuk, hogy mit tartogat számunkra ez a nap és nyilván azt sem, hogy mi vár ránk még életünk folyamán. Biztosan találkozni fogunk olyan emberi sorsokkal, amelyekben szenvedést, rabságot, betegséget, szomjúságot, éhséget, szükséget fogunk látni. Ilyenkor beindul az emberi mérlegelés és számítás. Az én dolgom? Az én felelősségem? Ha adok, akkor nekem mi marad? Vajon visszakapom? Sorolhatnám. Nem a csaló, megtévesztő kéregetőkre kell gondolnunk, hanem a valódi szükséget szenvedőkre. Jézus arra mutatott példát, hogy nem mehetünk el az ilyen sorsok mellett. A tetteinket a szeretet és az irgalom kell meghatározza, mert ez biztosan mérlegre kerül azon a napon, amelyen Jézus királyként megítéli a világot. Igyekezzünk, hogy valahányszor szükséget látunk, legyünk készen a segítségre. Ámen.