„Áldjad, lelkem, az Urat, (…) megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg.” (Zsolt. 103,2.4)

Istent dicsérő himnuszt olvasunk. Milyen szegények lettünk, ha ritkán terem zsoltár a szívünkben. Hinnünk kell, hogy nem csak százötven zsoltárral maradtunk, hanem sok ember szívében termőtalajra talál a „modern” (jelen idejű) zsoltár. A kérdés csak az, hogy vagyunk-e annyira érzékenyek lélekben, hogy életünk minden rezzenését a mindenség lüktetésében éljük meg. A zsoltár a világmindenséget szemlélteti különböző szakaszokban. Beszél az egyén megtapasztalásáról, a történelemben megvalósuló kegyelemről, a múlandó és az örökkévaló viszonyáról, végül pedig a mindenek fölött uralkodó Istent dicsőíti.(Ravasz L.)

A zsoltáros tudja mi a bűn, mi a betegség, mi a halál, és mi a kárhozat. Ma azt tanulhatjuk meg a hívő lélektől, hogy Isten mindezekből és sok más nyomorúságból megszabadít. Nincs más reménye az embernek, és nincs olyan földi rossz, ami fölött Istenünknek ne lenne hatalma. Ne feledjük, hogy ez a himnusz a zsoltáros szabadulása után született. Íme, a bizonyság. Az Úrnál van szabadítás! Áldjad, én lelkem, az Urat! Ámen.