„Ki ne félne téged, népek Királya? Bizony, megillet ez téged!” (Jer 10,7a–b)
Tekinthetnénk Jeremiás kérdésére úgy is, mint egy költői kérdésre, hiszen tudjuk, hogy sem abban a korban, sem ma nem féli mindenki az Urat. A kérdés azonban sokkal inkább azt az értetlenséget fejezi, ki, hogy miként lehet másként tekinteni Istenre, mint népek Királyára? A mulandó ember, aki néhány évtizedet él, hogy nem látja az Örökkévaló Isten nagyságát? Jeremiás Istene, ami Istenünk is, és ő volt Ábrahám Istene, és Ádám Teremtője. Azok a fából készült bálványok, akikkel a próféta összehasonlítja (3. vers), már rég elkorhadtak, megsemmisültek, az Úr pedig ma is népek Királya. Sok nép féli ma is az Urat. Mi is felé fordultunk ezen a reggelen, hogy megköszönjük szeretetét, hatalmát, gondviselését. Nagyszerű érzés, biztonságot adó tudás, hogy Jeremiás Istene a mi Istenünk is, és ő lesz a következő nemzedékek megtartója is. Áhítattal állunk ma lélekben a próféta mellé, hogy elmondjuk: te vagy Úr mindenek felett, életünk felett, dicséretünk megillet téged! Ámen.