„Egyikük pedig [a tíz leprás közül], amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent.” (⁠Lk 17,15)

 

      Kezdjünk egy találós kérdéssel: hány leprás gyógyult meg? Ha már fel van adva a kérdés, sejthető, hogy nem egyértelmű a válasz. Van az a nézőpont, ahonnan tíz gyógyultan távozót látunk. Ők a gyógyult betegek. Pillanatnyilag maguk mögött tudják a betegséget, de ugyanoda térnek vissza, ahonnan a betegségüket elkapták, egy kivételével. A kilencnek minden esélye megvan rá, hogy ugyanúgy beteggé váljon, mint  gyógyulása előtt volt. A tizedik, a visszatérő, az Istent dicsőítő az egyetlen, aki nem gyógyult beteg, hanem egészséges. Nem a megbetegítő közeghez, régi énjéhez tért vissza, hanem Isten közelében új emberré lett. Nem immunitást nyert, de újjá született, új életet kezdhet, amiben már mérhetetlenül nagyobb eséllyel néz szembe betegségekkel, próbákkal, kísértésekkel. Ugye értjük, mit jelent igazán, teljesen meggyógyulni? Ugye tudjuk szívből, örömmel ezt választani? Ámen.