"A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainkéi mindörökké." (5Móz. 29,28)

Az egyik kedvenc igém az Ószövetségben. Bár furcsa, de van egy megnyugtató üzenete a nyugtalan és ideges megismerés világában. Igenis van határa a kutatásnak, megismerésnek és felfedezésnek. Vannak titkok, amiket nem kell bántani. Hála legyen, hogy felfoghatatlan a sok megvalósítás. Hála legyen, hogy az ember betekintést nyerhet rejtettnek hitt dolgokba. De szomorú, hogyha néha az etikai törvény nem tudja az embernél felülírni a rosszra való hajlamot, hogy ami a javunkra adatott azt gyakran az ember és a világ ellen fordították. Jó lenne Pál apostollal vallani, hogy rész szerint van bennünk az ismeret. Az alázat hiányzik. Fontosabb a tudományos fokozat és oklevél. Az igének a második üzenete nagyon pozitívan tekint a hívő ember életére. Ha van a világban bizonytalanság vagy kapkodás, hogyha van kilátástalanság - ez másképpen van azokkal, akik Istenre tekintenek. Vannak kinyilatkoztatott dolgok vagy létezik kijelentés. Mindig volt vezetés, isteni tanács. Mindig tudható Isten akarata, hogyha figyelünk arra, amit az Igében a Szentlélek által közölt velünk. Csupán az a feladatunk, hogy tusakodjunk az igéért, hogy keressük. Ma is ez van: nemcsak nekünk, de utódainknak is meglesz ez a mennyei kenyér. Milyen áldott dolog tudni ezt. Azoknak, akik a világ titkait, az emberiség rejtélyeit kutatják, ugyanezt kell megtanulniuk. Csak Isten az, aki felfedi a titkokat, amikor akarja. Segíts, Urunk, megérteni a te szent akaratodat! Ámen.