"Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét. Erős szabadítót támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából..." (Lk.1,68-69)

Egy megnémult ember szája nyílt meg, és dicsőíteni kezdte Istent. Amikor újból képes volt megszólalni, nem azt kérdezte, hogy miért történt, hiszen tudta, hanem Istent imádta. Megértette ugyanis, hogy vannak olyan dolgok, amelyek fölöttünk, emberek fölött történnek. Isten cselekszik, és amikor Ő cselekszik, akkor az emberi világ elnémul a hitetlenség miatt. Amikor a csoda mégis megtörténik, és hangot nyer az ember, akkor nincs más szava csak Isten dicsőítése.

Milyen jó lenne felfedezni azt, hogy a szégyenteljes elhallgatásunk és a világ dolgai iránt való közömbösségünk nem szünteti meg Isten megváltó hatalmát. Meglátogatta, és megváltotta az ő népét. Szabadítót támasztott nékünk Krisztusban. Jó lenne ezt tudatosítani ezekben a bizonytalan időkben is: Immánuel, velünk van az Isten, hiszen minden elvégeztetett. Megvan az üdvösség, csak örülnünk kellene ennek. Hála legyen! Ámen.