"Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak." (Mt.5,4)

     Úgy vélem, sokkal többről van itt szó, mint egy majdani, a nyomorúság elmúltával bekövetkező vigasztalódásról, egy beteljesedő reménységről. Jézus nem jövő időbe helyezi a boldogság állapotát, nem célul tűzi ki annak elérését, hanem a jelenben mondja boldognak a sírókat. Nem lehet ezt kívülről szemlélni, magyarázatot keresni, mint ahogy Jézus megannyi más tanítása is ellentmond mindennek, amit mi evangélium nélkül tapasztalati úton megismerhetünk. Ennek a boldogmondásnak a mélységét és magasságát csak átélni lehet a Mesterbe kapaszkodva. Nem kell vágyni a sírás állapotát, és nem kell félni sem tőle. Legyen meg a teljes bizalmunk Isten gondviselő szeretetében, hogy félelem nélkül, boldogan éljünk. Ámen.