"Ezért tehát a lankadt kezeket és a megroskadt térdeket erősítsétek meg, és egyenes ösvényen járjatok..." (Zsid. 12,12–13)

    Sokan mondják, hogy korunk egyik legnagyobb nyűge a depresszió. Néha úgy köti gúzsba egész valónkat, hogy nincs is magyarázat arra, miért vagyunk erőtlenek. Azt viszont érzékeljük, hogy mind a testi, mind a lelki erőtlenség érzése kellemetlen. Ilyenkor kedélyünk és hangulatunk tekintetében is olyan mélypontra jutunk, amelyből nagyon nehéz kikászálódni. Mindegy is, hogy egészségi, vagy lelki okokból vesz erőt rajtunk, egy biztos: mindig kihat hivatásunkra, közösségi életünkre és társas kapcsolatainkra is. Amikor a hívő ember feladatot, tennivalót, hasznos és értelmes célkitűzést keres magának ezekben az időkben, igazából nem szükséges újító megoldásokat keresgélnie, kutatnia. Isten mindig időszerű tennivalót bíz ránk, de még a bátorító, másokat erősítő szolgálatnál is fontosabb, hogy olykor önmagunkra is figyeljünk, és az Úr ösvényén járjunk. Nehezen járható és kevesen járnak rajta, de Isten megerősít ebben, ha ma is hittel kérjük Tőle. Ámen.