"Így szól az én Uram, az Úr (...): Még gyűjtök azokhoz, akiket összegyűjtöttem!" (Ésa.56,8)

"Mi arra figyelünk, hogy mit mond Isten!" Óh, milyen sokszor hallottuk ezt a frázist.  Igaz ez? Ha így lenne, akkor nem kellene naponta frissítenünk az ismereteinket, és nem kellene növeljük a hitünket. Egyszer elfogadnánk a szabályt, utána könnyű lenne az Úr útmutatása szerint élni. Ma is vannak emberek, akik közösségben azzal tudnak dicsekedni, hogy mindent megbeszéltek az Úrral. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű pontosan az emberi természet esetlensége miatt. A próféta tudja, hogy kitől hallja az Igét. Úrnak nevezi, de azt is hozzáteszi, hogy a saját ura is. Létezik egy általános vallásos viselkedési minta, de ez nem jelenti azt, hogy én személyesen kapcsolatban is vagyok Megváltó Istenemmel. Érdemes gondolkodni e fölött.

A kegyelem szava ez: még mindig tart a hívogatás és gyűjtés időszaka. Még mindig kegyelmes az Úr. Folyamatban van az összegyűjtés. Még én is ott lehetek, még engem is elfogadhat. Még a bűneim ellenére is elfogad, ha megvallom azokat, és hiszek a Krisztusban. "Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveiteket!" Ámen.