"De akik szeretnek, (Uram,) legyenek olyanok, mint a felkelő nap ereje teljében!" (Bír.5,31b)

Debora és Bárák diadalénekében olvashatjuk ezt a verset. Az ellenség fölött való győzelem, Isten szabadítása indította őket dicsőítő éneklésre. Negyven évig nem háborgatta őket az ellenség. A Károli fordításban ezt olvashatjuk: akik téged szeretnek, tündököljenek mint a kelő nap az ő erejében! Mindannyian gyönyörködtünk egy-egy napfelkeltében akár a tengerparton, akár máshol. Csodálatos az, ahogyan egyre jobban megjelenik a nap és fokozatosan, már már szemnek nem elviselhető, ragyogását láthatjuk. Pontosan ilyennek írják le Isten szentségét, dicsőségét. Ő a mi világosságunk. Ha ránk tekint, akkor van áldás, ha pedig elrejti arcát, akkor ínség van. Hadd tudjunk így imádkozni:

"Istenem, mindenkor rád tekintünk, te tele vagy titkokkal. Világosítsd meg a szívünket, ahogy a napsugarak is beborítják körülöttünk a sötét földet. Add, hogy a te ragyogásod váljon láthatóvá rajtunk mindenkor, hogy akik nem ismernek még téged, általunk meglássanak!" Ámen.