„Van-e olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad.” (Mik.7,18)

Bajunk van ezzel a kijelentéssel, mert nem tudjuk elképzelni, hogy létezik ilyen nagy kegyelem. Pedig létezik. Hallottam egy történetet, mely arról szólt, hogy valaki erőszakkal el akarta venni a birtokot. Sok pénzt ígért, de a birtokos nem engedett. Miután a bíróság döntött az ügyről, és megtarthatta birtokát, az illető felajánlotta a földjét teljesen pénz nélkül. Amikor megkérdezték, hogy miért gondolta így, azt mondta, hogy példaképpen van. Senki nem vehet el semmit erőszakkal. De szabad akaratból odaadom. Tessék, ott van, boldogulj vele! Ha ilyen kegyes lehet az ember, milyen kegyelmes lehet Isten?

Nos, Isten kegyelmének nagyságát nem tudjuk felfogni. Csak azért, mert a szövetségben ígéretet tett, megtartja szavát. Jöjj, bűnös ember, és kérj bocsánatot. Istennek fáj a mi eltévelyedésünk, keres bennünket, ne féljünk tőle, hanem legyen bizalmunk. Uram, Istenem, még számomra is van bocsánat? Bizonyára igen. Ámen.