"Minden a tietek. Ti viszont Krisztuséi vagytok..." (1Kor.3,22–23)

     Ha olyanokká nem leszünk, mint a kisgyermekek, semmiképpen meg nem érthetjük, mekkora lehetőséget mutat számunkra ez az ige. Minden a mienk, és ebben korlátozás nélkül benne van, hogy bármit megtehetünk a teremtett világban. El is ronthatjuk, tönkre tehetjük, ahogy egy kisgyerek a játékát, a teremtés rendjébe akkor sem avatkozunk bele. De mi, akik Krisztuséi vagyunk, nem is a rontásban gondolkozunk, hanem az építésben, szépítésben. Ebben is minden a mienk. Nem csak úgy, hogy a teremtésben a magunk erejével ezt-azt megpiszkálunk, hanem már mustármagnyi hittel hegyeket, vagy hegyként tornyosuló gondokat, bajokat elmozdíthatunk. Ha a gazdagodásra, civakodásra és egyéb hasztalanságra fordított időnket és energiánkat Krisztus szolgálatába állítanánk, Isten országának teljes szépségében élnénk már itt a földön. Ámen.