"Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban!" (Mt.21,9)
Böjt hatodik vasárnapja, palmarum vasárnapja van. Virágvasárnapra ébredtünk. Azon gondolkodtam többek között, hogy volt annak az összegyűlt népnek egy kifejlett vallásos kultúrája, hiszen nem akármit skandáltak, hanem az Írásból vett idézetekkel köszöntötték Jézust. Isten segíts meg a magasból, hozsánna! Milyen szép, amikor felülről jövő gondolatot kiáltunk bele a világba. Kettős arca van a virágvasárnapnak. Jézus engedi, hogy ünnepeljék, miközben tudja, hogy másféle királyt keres a nép. Gyógyításai és csodái előrevetítették ezt a gyönyörű bevonulást. Mindenki érezhette, hogy itt valami különleges dolog fog történni a nagyhéten. A kegyes lelkek érezték, hogy ez a királyság nem a földi hatalomról szól, hanem égi királyság. Dávid nagysága és áldott emléke ott élt a nép lelkében. Ezért hangsúlyos a megszólítás: Dávid Fia. A szabadulás fentről jön Jézus által. Ma is hódolnunk kell előtte, tudva azt, hogy az ő királysága nem e világból való. Ünneplés után, megcsúfolva, megverve, keresztre feszítve, töviskoronával - ő a király. Ezt pedig a feltámadás dicsősége mutatta meg. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése